Félelemben lenni, a Teremtő szeretetének az elárulása miatt
Minden a teremtmény vágyától függ. Körülöttünk minden egy változatlan állapotban van: a Végtelen Fénye, a Teremtő, a természet körülvesz minket. Lényegtelen hogyan hívjuk ezt, ez az adakozás teljes minősége, az abszolút szeretet, amely a világ felett uralkodik, és amely mindent kitölt.
Azonban képtelen vagyunk feltárni ezt a Felső Fényt és a velünk való kapcsolatát a megfelelő eszköz birtoklása nélkül, ami a helyes vágy, Kelim (edény). Ezért a kabbala tudományának teljes módszere abból áll, hogy teheti magát valaki képessé a Teremtő érzékelésére.
A Teremtő mindig kedves és a jóságot testesíti meg, az adakozást és a szeretetet. A lehető legnagyobb élvezet, az Ő szeretetének érzése az irányunkban. Az egyetlen probléma az, hogy ez csak az adakozás vágyán belül érzékelhető, mivel az egoisztikus vágy Teremtő általi érintése miatt keletkezett érzékelés azonnal el is tűnik.
Tehát kiderül, hogy az én oldalamról, jelenleg az egyetlen, értékes edény, a Teremtővel való kapcsolat felfedezése szempontjából, a félelem, hogy nem leszek képes érzékelni az Ő szeretetét, és arra megfelelő módon reagálni.
Ha a viszonya az irányomba felfedezésre kerül, és ez az egyetlen élvezet, amely valóban létezik a természetben, akkor készen állok a megszerzésére ennek, abban az edényemben, amit úgy nevezünk “remegés.” Félek használni ezt a szeretetet a saját élvezetemre, egoisztikusan élvezni ezt, és e helyett, ugyanolyan hozzáállással és irányultsággal szeretnék válaszolni Neki.
Azért nevezzük ezt remegésnek, mivel félnem kell a ténytől, minden adott pillanatban a viszonyulásom összeomolhat. Ez megfordulhat, és a Teremtő előtérbe helyezése helyett, önmagamra kezdek gondolni.
Azonban az a képességem, hogy szeretettel viszonyuljak a Teremtőhöz, mindig fennmarad, ameddig feltárulásban van a számomra, ez egyedül, az Ő, rám gyakorolt befolyásától függ, azaz, hogy az érzésemet áthatja ez a félelem, vagy egyáltalán nem függ az érzésem Teremtőtől. Én kérem Őt, hogy ezt adja meg nekem, ez a félelem az én legfontosabb problémám. Ahogy elérem a helyes félelmet, a megfelelő formában, és elég erős is vagyok, azonnal elkezdem érezni, a Teremtő felém irányuló viszonyát.
Ez olyan, mintha folyamatosan növelném a feszültséget egy lámpán, ameddig a végén el nem kezd világítani! Ettől a pillanattól kezdve, mindig ragyogni látjuk. Ugyanezen a módon, mi a szeretet és az adakozás óceánjában vagyunk, amely a Teremtőtől érkezik, és a pillanat, amikor a belső állapotom elnevezése félelem, a megfelelő szinten jelenik meg, elkezdem feltárni a Teremtő szeretetét. a belső remegésemen belül.
A következő két feltétel teljes egészében Tőle függ:
- Az edény megteremtése biztosítja ezt a félelmet bennem. Különben saját magam, ezt nem tudom megteremteni. Ennek az érzékelésében, teljes egészében a Teremtő segítségére szorulok, és ezt a segítséget nevezzük Reformáló Fénynek.
- A kitöltés, azaz a Teremtő szeretetének a feltárása az irányomba, azon a módon, hogy elfogadom azt, ahogy feltárul, és helyes módon viszonyulok hozzá. Nem akarom ezt a szeretetet eltékozolni a Felé adott válaszommal, vagyis hogy hirtelen egoizmusba zuhanok.
Kiderül, hogy az edény építésében, annak a kitöltésében, és a kitöltés eredményében, teljes egészében a Teremtőtől függök. A Vele való összetapadás érdekében szükségem van a félelemre, amelyből a spirituális edényem felépül, a Fény fogadására, és a Fény befogadásának az eredményére.
Ha magamat ezeknek a feltételeknek az implementációjára irányozom, a szintemnek megfelelő formában, el fogom érni az összetapadást a Teremtővel, mint a folyamat eredményét. Megteremtem a spirituális edényt és kitöltést kapok hozzá. Ez az, ahogy elérjük a célt, ami ez az összetapadás a Teremtővel.
KN
