Senkinek az erőfeszítése nem enyészik el a levegőben
Írva van, hogy „nincsen más Rajta kívül,” azaz a Felső Fény teljesen mozdulatlan, és mindig jósággal befolyásol bennünket. Azonban másrészről az is írva van, hogy „a szörnyeteg elnyeli, majd kiokádja,” és valóban azt láthatjuk, hogy bármit teszünk, bármekkora is az erőfeszítés, minden eltűnik. Hónapok mennek el a munkával, a legjobb szándékú erőfeszítésekkel, mindent megtéve, azonban minden haszontalan.
Még is azonban lehetetlen bármit tenni a természetes létezésben, amely ne hozna valamilyen eredményt, legyen az jó, vagy rossz. Természetesen mindig van eredmény, és nem tűnik el mindenképpen. Csak úgy tűnik, mintha ez történne, mivel a múltbéli cselekedetek és gondolatok elfelejtődnek, és minden pillanatban úgy tűnik a személyiség, mintha kicserélődne.
Azonban hová lesz mindez elmentve? A vágyunkba, annak a legmélyére! Ha bármit cselekszünk, ami érinti a vágyunkat, szándékunkat, vagy erőfeszítéseinket, a teljes valóságot, amely elénk vetül, függetlenül attól, hogy az korrigált vagy sem, soha többé nem veszik el a hatása.
Bármi, amit valaki, vagy a teremtés bármely része tesz – legyen az ásványi, növényi, állati, vagy emberi szint, a saját szintjének megfelelően – minden valóban elnyelődik a Malchut belsejében, a vágyban, amely a teremtés maga.
Azonban ha valakiben megjelenik a törekvés az adakozás elérésére, akkor a cselekedete különlegessé válik. Még akkor is, ha ez a cselekedet önmaga érdekében is nyilvánul meg (Lo Lishma), és elfeledkezik arról, hogy élvezetet adjon ez a cselekedete a Teremtő irányába, és nem is látja, hogy ezt valaha eléri vagy sem.
Az ember összes cselekedete, (a csoportban, a tanulásban mutatott hozzáállása) lehet még teljes egészében egoisztikus, és elnyelheti ezeket a „tisztátalan erő,” (Klipa), azaz az egoisztikus vágyai, amelyekben pillanatnyilag cselekszik. A vágyai és a gondolatai irányulhatnak a saját előnyére, a cselekedete válhat egoisztikussá. Még is, minden megőrződik, és semmi nem vész el. Végül is az ember mindazonáltal erőfeszítéseket tesz a számára kirótt állapotokban, és fokozatosan növekednie kell.
Amikor eléri azt az állapotot, ahol összegződik az összes, általa tett erőfeszítés, kísérlet és a csoport amelyet magának megszerzett, eredményt hoz, akkor mindezek együtt, melyek eddig el voltak mentve, a tisztátalan vágyakban, a tudatosság legkisebb jele nélkül, hirtelen felmerülnek, azonban mint korrigált vágyak. Akkor az ember visszaveheti ezeket, és folyamatosan előre mozdulhat mindezekkel.
Ez történik minden pillanatban, és ez egy nagyon fontos elv. Meg kell éretnünk, hogy minden cselekedetünk lehet hasznos, még ha alapvetően egoisztikus is. Az összes dolog, amit annyi hónapon át megtettünk, a végén összegződik, annak érdekében, hogy hirtelen feltáruljon.
Amikor az ember képes magát, akár csak egy kicsiny mértékben is, az adakozás felé való törekvésre irányítani, még ha ez még mindig csak a csak “Lo Lishma,” akkor is elkezdi a múltat sokkal jobban érteni és érzékelni. Felismeri, hogy mint ment keresztül és mi is történt vele.
KN
