Dr. Michael Laitman

A változás szele

Nekem pozitív képem van a globalizációról és az integrációról, amely feltárult a mi időnkben. Ezt megelőzően a világ, egy egoista lendület alapján volt irányítva, amely generációkon át növekedett bennünk, egyik évről, a másikra. Azonban mára ez a trend a végéhez ért, és most az új tendenciák megjelenésével, minden más lesz.

A természet hirtelen bezárult, és mint zárt, integrált egész nyilvánul meg. Többé nem változtathatjuk meg a természetet, sőt éppen ellenkezőleg, azt mondja nekünk, hogy most nekünk kell megváltoznunk, mert ő többé nem változik. Elérte a globális, integrált állapotát. Ez egy adott, megváltoztathatatlan forma, és mostantól nekünk kell ehhez igazodnunk.

Ez a folyamat, egy belső nyomás alatt történik. A természet folyamatosan megnyilvánítja magát, mint egyre integráltabb és zárt egység, és nekünk is egyre integráltabbnak kell lennünk, az egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerünkben. Különben szenvednünk kell, a természettel való hasonlóságunk hiánya miatt.

Például, a természet melegséget mutat felénk, akkor nekünk válaszként még nagyobb melegséget kell mutatnunk felé. Ha a szél erősebb, akkor el lendületet kell kapnunk újdonságok bevezetése által. Ezeknek formaazonosságok kell mutatnia, amely minőség egyezőségben nyilvánul meg.

Ezért a különbségekből adódó sokkok el kell, hogy múljanak valamennyi emberei közösségben, mivel ha akarjuk, ha nem, a globális forma „ránk öltözik.” Mi az első dolog, amit felfedezünk? Hogy az egoizmusunk nem működik. A diktátorok és a”magányos farkasok” ideje lejárt, elveszítik erejüket, az elszigetelt kormányzatok hatékonyatlanok, az elszigetelt szervezetek nem lehetnek sikeresek. Az egyetlen, ami valódi cselekedetekre képes, az emberek egységre való képessége. Ennek eredményeképpen, a hatalom átkerül, az elszigetelt, magányos kormányoktól, azokhoz az emberekhez, akik tudják, hogyan kell egyesülni. Végül is ők egy integrált kört alkotnak, míg a kormány erre képtelen.

Ez a mozgás az egész világon megkezdődött, az emberek egyre nagyobb nyomás alá helyezik a kormányzatot. Az akcióik szervezetlennek tűnhetnek és spontánnak, azonban ezek az emberek már kölcsönkapcsolatban állnak. A kormányzat hirtelen felfedezi, hogy miről is zsól ez az egész, az emberek szemébe kell nézni, és nem tudják, mit tegyenek.

Látszólag azt kérdezhetnénk, hogy miért nem hajtanak az emberek tovább? Azonban a belső erők egyensúlya megváltozott, és senki nem tehet meg többé, csak úgy, bármit. A múltban minden egyszerű volt, a tüntető embereket hagyták az utcán kiabálni, hogy világgá kürtöljék, ami a szívükben van, hagyták őket, hogy pár boltot kiraboljanak, és egy hét múlva, amikor elfogyott az ennivaló, minden visszatért a normális kerékvágásba.  De ma már ez nem működik. Néhány helyen a törvényhozók és a kormányok tagjai le kellett, hogy mondjanak, és nem egyet le is tartóztattak.

Ez az a globális, integrált forma, amely sokkal jobban megfelel az embereknek, akik egységben gondolkoznak, mint az egoista kormányoknak, melyek között nincs semmilyen egység, állandó harcban vannak egymás érdekeivel, és még önmagukon belül is ugyanez a helyzet. Az előző rendszer annyira ellentétes az új modellel, hogy egyetlen kormány sem maradhat hatalmon, ha az előző szabályok alapján játszik. Ez végleg befejeződik, ugyanaz a „felmagasztalt demokrácia” zárja le, amely létrehozta. A diktátorok többé nem az alapján választódnak ki, hogy ki szolgálja a legjobban az egoizmus növekedését, kinek hajlik maga felé a legjobban a keze, miközben a parlamentáris demokrácia teljes zűrzavara jeleneik meg a másik oldalon – ezt a rendszer bukása fogja megoldani mindenütt.

Ez az, ahogy minden kiegészült és befejezett szint lenullázza magát. Ez kifejezi a képtelenségét arra is, hogy visszatartson bennünket, és egyszerűen csak lecserélődjön a következőre. Minden jó dolog, amit elértünk, a megelőző fázisban, nem csak hogy használhatatlan, hanem káros, így a régi elég, az új oltárán. Ez az, amit láthatunk manapság.

Ezáltal az emberek eljutnak az egységhez, és a kölcsönös garanciához, azaz ez eljuttatja őket egy új, most megnyilvánuló természeti formával való forma egyezéshez, amely napjainkban tárul fel. Ezt a hasonlóságot elérve, eredményesek, virágzóak lehetünk, és újra felemelkedhetünk – még az anyagi érzékelésben is, de biztosan a spirituális fejlődésben.

Épp úgy Izrael esetében, a felbolydulás nem nyugszik el, a tüntetések csak gyakoribbak és erőteljesebbek lesznek. Az emberek egyesülni akarnak, egységesen fellépni, minden kérdésben, és el fognak jutni a kormánnyal való szemben álláshoz. Ez belülről fakad. Az emberek azt érzik, hogy akinek hatalma van, valójában erőtlen. Az „elismert” vezetők ideje lejárt. A politikusoknak annyira bele kell kavarodniuk a kialakult, tényleges, „piaci” kapcsolatokba,  hogy senki ne fordíthassa vissza ezt többé.. Az emberek érzik a szél erejét mivel a teljes, globális természet mögöttük áll.

Hová vezet ez a globális folyamat végül? Egy világ kormányhoz. A területi különbségek megmaradnak, az ott élő népesség jellege és a helyi vallások alapján kialakulva, azonban a határok teljesen felszámolódnak. Ezek már most is képletesek. A közös kormány a bölcsek tanácsa lesz, teljesen egységes, minden felosztástól mentes kell, hogy legyen. Mindenki belép ebbe a közös egységbe, és csak az egységgel kell, hogy törődjön.

Végül is, semmi több nem szükséges. Ha egységre lépünk, akkor ez megfeleltethető a Felső Erő formájának. Az egység egyenlőség és kölcsönösség, kölcsönös garancia. Ezen a módon a jelenlegi fejlődésünk egy új fázis kezdete, egy új valóság, egy teljesen új, szociális formáció.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,114 seconds.