Az egoizmus lebontása
Baal HaSulam, „Arvut (Kölcsönös garancia“ cikkéből: Ha az erre kijelölt része a nemzetnek, nem akarja megtartani az Arvutot, hanem inkább, az önszeretetben való fetrengést választja, ők azt okozzák ezzel, hogy a nemzet többi része a piszokban elmerülve és alacsony helyzetben marad, anélkül, hogy valaha kiutat találna ebből a piszokból.
Kérdés
Hogyan korrigálhatom bepiszkoltságom és alacsony helyzetem miatti sóvárgásomat?
Válasz
Én barátaimmal állandó viszony alapján teszek valamit, ők pedig a velem való viszony alapján cselekszenek. Azt jelenti ez, hogy ők korrigálnak engem? Igen, ezt teszik. Én pedig korrigálom őket? Igen, ez így van. De hogyan korrigálom magamat? A saját korrekcióm eszköze az, hogy őket korrigálom.
Ez a kölcsönös garancia valódi jelentése. Senki nem képes ezt megtenni a többiek nélkül, és valaki minden cselekedetében a többiektől függ pozitív vagy negatív módon, örömben vagy bánatban. A személy a barátai jó és rossz cselekedeteitől függ, és azok pedig a személy jó vagy rossz cselekedeteitől függenek.
Ma, ez válik a valósággá, amely egy nagyon kényelmetlen módon nyilvánul meg a mi világunkban. Ha valami rossz történik az egyik országban, akkor a többi ország szinte azonnal elkezdi érezni azt. Másfelől, ha valami jó történik, mások is jobb irányba fordulnak.
Ez az egoizmusom valódi felszámolása. Másokat rossznak akarok érezni, miközben magamat jónak, győztes akarok lenni velük szemben. Ami rossz, az legyen az ő osztályrészük, és ne az enyém, és ez az érzés fűti a szívemet. Most azonban láthatjuk, hogy a természet egysége milyen módon kényszerít minket, egy másfajta gondolkozásra. Ez tanít meg minket arra, hogy senki nem realizálhat előnyöket egymaga. Ha valami jó valakinek, akkor jó mindenkinek. Nincs többé olyan helyzet, ami jó egynek, de nem jó senki másnak.
Fokozatosan közeledünk a világnak ehhez a képéhez. Vessünk egy pillantást arra, hogy mi történik a fejlett országokban. Ha földcsuszamlás történik az egyikben, a többinek fogalma sincs, mit tegyen, egyszerűen utána zuhannak. Olyan gazdasági helyzetet kellett elérnünk, azaz olyan mértékű egoizmust, ahol mindenki, mindentől függ. Ez a kölcsönös garancia, és ez az, ahogy megnyilvánul.
Én sem gondoltam, hogy érinthet engem, és függhetek, fogok ettől, mondhatja valaki például Franciaországban. Mit foglalkozzam én Franciaországgal? Azonban most törődnöm kell ezzel, ami nem elszigetelt jelenség, ami csak erre a helyre koncentrálódik. Ha Franciaország gazdaságilag csődbe megy, akkor ez megkérdőjelezhetetlenül hatni fog az én zsebemre is, alig két napon belül. Emellett ez a hatás negatív lesz. Ha elérhetek ebből bármilyen előnyt, akkor tőlem menjen csődbe. Azonban ez nem így működik, nekem is károkat fog okozni.
Sőt, előzőleg, a mások baja számomra előnyt jelenthet. Mielőtt a világ egyetlen, integrált rendszerré kapcsolódott össze, mindenki a saját haszna alapján cselekedett, senki más nem véve figyelembe. Minden ország kizárólag a saját gyarapodásával törődött. Minden pillanatban, egy egoista kalkuláció történt, aminek az alapja, a mások költségére számító nyereség volt. Még ha ez egy háború megindítását is jelentette mások ellen, és a másik oldal földig rombolását, ez így történt, ha ez jobb volt a számomra.
Ma mi folytatni szeretnénk mindent ugyanúgy, azonban ez lehetetlen. Hamarosan felfedezzük, hogy a háború nem kezdődhet el. Annyira egymásra vagyunk utalva, olyan mértékben, hogy senki, semmit nem érhet el egyedül. Mindenben hiányt szenvedhet valaki, ha lerombolja a másikat.
Ez az, ahova el kell jutnunk. Jót kívánni magunknak, nemzetünknek, országunknak, a teljes szerkezetének, intézményeinek, csak úgy lehetséges, ha mindenki mással törődünk. Csak akkor lehet nekünk is jó.
Ez a mechanizmus működik az adakozás tekintetében a Partzufok között, és egy ember és a Teremtő között is. Át kell vennem az embertársaim vágyait, azzal a céllal, hogy részt vegyek a beteljesítésükben, és hogy az én vágyamat, az ő szolgálatukba állítsam. Csak azzal a feltétellel, hogy érzem, ezeket és törődöm velük, fog a bőség átömleni rajtam, és tárul fel bennem 620 sorosan felerősödve.
A világ még nem értette meg, milyen rendszerbe lépett be. Ennek a megtörténtéhez, meg kell mondanunk az embereknek mi is történt, amilyen gyorsan csak lehet. Különben a növekvő kétségbeesésük, háborúba fogja őket sodorni. Egyszerűen nincs más választásuk.
KN
