Miért nem hagyjuk el a kölcsönös garancia törvényét?
Az új korszak új nevelési elveket igényel, és nekünk kell ezt a nemzet lelkébe bevésni. Ezért fordulunk először a tudósokhoz, majd velük együtt, a kormányokhoz, annak érdekében, hogy demonstráljuk a globális nevelési rendszer szükségességét, a hatalmi struktúráknak. Csak ez biztosítja a számunkra a zökkenőmentes csatlakozást a kölcsönösen összekapcsolt világban.
Azonban még ha el is érünk egy általános egyetértést ezekben a feltételekben, még mindig nagyon messze vagyunk a megvalósítástól. Hogyan győzhetjük meg a kormányt? Hogy épüljön fel a társadalom a gyakorlatban? A mi véleményünk szerint, a változásnak először az emberben kell lezajlania. Az ország népének kell megváltoznia, másnak lennie, integrálódnia. Nekik kell vágyni az egységre, és érezni, hogyan érhetik azt el, önmagukon belül. Majd ez az általános atmoszféra elkezd megváltoztatni minden ember környezetét, és beszivárog a kormányzatok sarkaiba.
Ha a parlament törvénnyé emelné a kölcsönös garanciát, annak érdekében, hogy elrendelje azt felülről, ez egy kényszer lenne, azonban a spiritualitásban nincs kényszer. Az embernek át kell mennie belső változásokon, amelyek elvezetik a fejlődés spirituális fázisához. Ezért, anélkül, hogy bárkit nyomás alá helyeznénk, egy helyes befolyást kell gyakorolnunk, és oktatnunk kell az embereket, azonban ahelyett, hogy ezt a kormányok nevében tennénk meg, a törvényeken keresztül, egyszerűen egy oktatási rendszerbe kell integrálnunk.
Senkit nem kényszeríthetünk a kölcsönkapcsolatok rendszerének kiépítésre. Ez ugyanaz lenne, mint ha egy cellába izolálnánk el valakit, mindentől elvágva, amit használni akar. A kapcsolatokat fokozatosan megformálni, az emberben történő belső változásoknak köszönhetően. A változás által, az ember el kezd másképpen cselekedni mások irányába is.
Mostanáig mi az egoizmus nyomása által változtunk, amely bennünk dühöngött. Generációról generációra növekedett, és ennek eredményeképpen megváltoztattuk a világot. De most a helyzet nem ugyanaz: a világ többé nem változik. Mint kerek, integrált egész, nyilvánítja ki magát felénk, és nekünk kell változni.
Ebben az esetben hogy segíthet nekünk a kormány és a parlament? A hatalmi erők még mindig nem értik, ezt, hogy az egyetlen módja, amivel segíthetnek, egy új nevelési és oktatási rendszernek a felállítása, amely új formákat adna az embereknek. Csak ekkor lehetséges bármit megváltoztatni az országban. Azonban ez a folyamat időt igényel. Ez nem gyorsítható fel a parlamentáris tevékenység által törvényeket hozva.
KN.
