Egy világító vonal a sötétségben
Tíz szfira Tanulmánya 2.rész 1 fejezet: Ez a vonal (Kav) ami olyan, mint egy kicsiny cső (Tzinor) ahonnan az Ohr Elyon vize, ami a Felső Fénye a Végtelen világnak, (Ain Sof) kiterjed, és a világok is innen terjednek ki, a térnek ezen a helyén, és légterében, levegőjében (Halal és Avir)
A teljes munka, ugyanannak a kapni akarásnak a belsejében található meg, amely néha önmagát Fénnyel telinek képzeli el, néha pedig üresnek. Ez hasonló ahhoz, ami gyakran velünk is megtörténik, amikor látszólag mindennel rendelkezünk, de úgy érezzük, mintha semmink nem lenne.
A valódi állapot azonban nem változik – a kapni akarás teljes egészében ki van töltve Fénnyel, és ez a Végtelen Világban van. Minden változás kizárólag a Teremtmény érzékelésében játszódik le. A vágya az az embernek, amely folyamatosan változik, és az képzi le az, hogy ha nincs az edényében semmi, míg egy másik érzékelésben pedig azt, hogy kitöltöttségben van. Néha kapni akar, néha – adakozni. Különböző formákba öltözik az anyagban, amiket a teremtés határoz meg, a Fény befolyása által.
Még pontosabban, nem a teremtmény határozza ezt meg, hanem a Fény, amely beleitatódik a a teremtménybe, egyre mélyebbre, és létrehoz egy sor jelenséget abban. Azonban mindez, mindig a kapni akarás anyagában játszódik le. Ez ürességet érez, a megszorítás után, a Végtelen Világban maradva.
Most a teremtmény másképpen akar viselkedni, és ebben a közös, kapni akarási vágyban, amelyet a Végtelen Világ Malchutjának nevezzük, olyan vágyakat akar feltárni, amely ésszerűen cselekszenek, é melyeket „vonalnak,” vagy „csőnek” neveznek – azaz a Vendéglátóra irányuló adakozás ez. Az összes vágyam közül, azokat választom, amelyek a teremtő felé irányulnak, és melyeket aztán használok. is erre.
Én megszerzek ezekben, azonban a vendéglátó felé való adakozás érdekében. Az összes többi vágyamban, képtelen vagyok adakozni Felé. Ő túlságosan emelkedett és nagyszerű, az Ő „íze,” túlságosan intenzív. Nekem nincs erőm megszerezni ezekben, ugyanakkor gondolni is a Vendéglátóra, és még adakozni is Felé.
Azaz, ebben a csőbe, a leggyengébb vágyak lépnek be, és a Leggyengébb Fény, amit én a Vendéglátónak adni tudok. Az összes többi, végtelen ürességben marad a cső körül, ezek az én hatalmas vágyaim, és az ezekhez tartozó hatalmas ízek, melyeket képtelen vagyok az adakozás érdekében megszerezni. Ez az egész Végtelenség, ezen a vonalon kívül marad.
De még egyszer ki hangsúlyozzuk, minden ugyanazon, a kapni akarási vágyon belül történik, ugyanabban a teremtésben, amely önmagán dolgozik, hogy teljesebb lehessen, fejlettebb, több minőségével legyen tisztában, egyre több ízt, Fényt és belső elemet tárjon fel önmagában, és mind ez által, minőségileg változzon.
KN
