A zárt, kerek teljesség nagyszerűségében rejlő egyszerűsége
A teljes emberiség és a mi egész csoportunk adja az általános szerkezetét az „egyenes formának” (Yashar) először. Megszorítom a megszerzési vágyamat, felépítem a szűrőt, és ennek a vágynak egy részével folytatom a munkát az értelem feletti hit által, az adakozásban, másokkal összekapcsolódva.
Azonban bizonyos vágyakban, képtelen vagyok mások irányában adakozni és csak a saját előnyömre vagyok képes ezeket használni. Így ezeket a vágyakat, egyszerűen megszorítom. Egyetlen vonalba akarom rendezni magam, egyetlen irányba irányítva önmagam, az adakozás felé.
Ezért felépítem a „korrekció vonalait,” magam és a többiek között, ami a helyes kommunikációs rendszer. Ha az összes munkám után, irányítani tudom a megszerzési vágyamat az adakozás felé, teljes mértékben kivezetem azt önmagamon kívülre, és a másoknak való adakozásra fordítom, amely azt jelzi, hogy létrehoztam az adakozó képét önmagamon belül. Én magam pedig, egy körbe fordulok.
Majd nem szorítom magam egy vonalba többé, sokkal inkább minden vágyamban, minden irányban és lehetőségben, a mások előnyére irányulok, megkülönböztetés nélkül, a több vagy kevesebb adakozást választva feléjük.
Valójában több különbség és ellenőrzés bukkan fel, azonban nem ellenőrzöm a képességeimet, mivel egy kört alkotok, nem vagyok behatárolva többé. Azonban a velem való kapcsolatban lévők, még nem alkotnak kört, így egyre többet és többet tudok adni nekik a legkülönbözőbb módon. Tehát a kollektív korrekció végéig, amikor minden egyesül egy összetapadásban, amelyet úgy nevezünk, hogy “Zivug Rav Paalim UMekabtziel” és mindez egyetlen kört fog alkotni. (Igulim).
Más szavakkal, a „kör,” olyan állapota a létezésnek, ami egy olyan gyermek, aki még nem fejlődött ki rendesen, és még az anyja karjaiban van. Ezért nincs felelőssége, és lenullázza önmagát. Ez az, ahogy a Végtelen Világ Malchutja alkalmazza a saját lenullázását, a Felső Erő, a Felső Fény előtt, amely kitölti, és ez által, veszi fel a kör formáját. Ebben van még az összetapadásban is, de csak a Felső erő kegyelméből.
Azonban a legvégén, a 3. fázisban, amikor megint visszatér a Végtelenhez, felépítjük ezt a kört, önmagunk által. Ezért megszorítjuk a kezdő állapotot, teremtünk egy munkaterületet magunknak, és ebben teremtünk egy perfekt állapotot – mindezt mi tesszük, a Teremtő helyett. Ez az, amit úgy írunk le, hogy „a fiaim legyőztek engem.”
KN
