Dr. Michael Laitman

Minden makacsságnak van határa

Most az egész világ szembesül a választással. Az emberiség az önzőségen keresztül haladt előre, addig, amíg a helyzet bezárt minket egy integrált rendszerben, egy kölcsönös függésbe. Ennél fogva a mai világ globálissá vált, azaz a kapcsolat közöttünk jobban és jobban függő, és nem tudunk függetlenül megtenni dolgokat.

Ezért mi fokozatosan elveszítjük a képességet, hogy irányítsuk a világot, mivel az egyre hasonlóbbá válik a Felső rendszerhez. Két rendszer létezik: egyszer létezik a közöttünk levő kapcsolatok rendszere, mely a Malchut de Acilut vagy Malchut Ein Szof, amely már egy korrigált állapotban van. A másik rendszer a mi jelenlegi állapotunk,  amely ezzel teljesen ellentétes, egoista.

Ha csak páran lennénk egoisták, mindenki kevéssé érezne bajokat és problémákat, azonban tudnánk, hogyan oldjuk ezeket meg. De ma, elérkeztünk a fejlődésünknek egy olyan állapotához, amelyben az egész rendszer zárt és nem tudjuk, mit kell tenni. Közülünk senki nem tudja, hogy lehet legyőzni az életünkben megjelenő bajokat, a válságok elszabadulnak az élet minden területén. Az egyéni élet területen: a családban, a munkában, az emberben saját magában, a társadalomban, az oktatásban, az ökológiában, azaz mindenhol, a természet forgásában élünk.

És még a minket körbevevő világban is, minden, ami megjelenik bennem és rajtam kívül, az egyre inkább egy válságba kerül. Mivel a Felső Erő létrehozott itt egy zárt rendszert. És most nincsen más választásunk, a szenvedések nyomása alá kerültünk, meg kell találnunk,  egy olyan kapcsolatot közöttünk, amely hasonló a Felső rendszerhez,  azért hogy a két világ, a Felső világ és a mi világunk, összeolvadjanak.

Most látszólag mi határozzuk meg a határokat, a korlátokat, hogy mekkora mértékben akarjuk ezt a kölcsön kapcsolati rendszert. De amekkora mértékben mi nem akarunk előrehaladni ezen a módon, az egyetértésünk hiánya, bumeráng formájában tér vissza hozzánk, szenvedések formájában. Mondjuk, hogy a Teremtés számításai szerint, azaz ugyanaz az “óra” szerint, vagy a “motor” szerint, amely a teremtés minden területén forog, én már el kellett volna, hogy érjem valamelyik szintet, és “tíz centiméterrel” közelebb kerüljek a spiritualitáshoz. Az egész világ így kell, hogy haladjon, azaz vannak akik jobban és vannak akik kevesebbet értenek meg dolgokat, és vannak akik nem éreznek egyáltalán semmit. Az emberiségen belül is megvan a kövületi, növényi, és állati szint.

Az egész világ, előre kell, hogy lépjen. Ha nem tesszük ezt meg, akkor az előrehaladásnak, a fejlődésnek a hiánya, úgy jelenik meg a számunkra, mint “szenvedések”, mint “mínusz”. De ez is mindenféleképpen előre nyom minket.

Nem fogunk tudni elmenekülni ennek a munkának az elvégzésétől. A teremtés motorja állandóan forog tovább, és ha nem akarjuk elvégezni a dolgunk, a mínusz “első “helyen, akkor megkapjuk a mínusz második, vagy harmadik szintet, addig ameddig, olyan szenvedésekhez érkezünk, hogy nem fogunk tudni már ellenállni. Bármekkora makacsságnak van határa.. Mi nagyon érzékenyek vagyunk az élvezetekre és a fájdalmakra, mert a mi anyagunk a megszerzési vágy. Végül is a világ így halad előre.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,683 seconds.