Demokrácia avagy az egoizmus csapdája
Kérdés
Itt, ha a virtuális csoportban tanulok, s nincsenek komoly akadályok, képes lehetek kérni a Teremtőt akár az átlagos napi testi gondok miatt a munkában és otthon?
Válasz
Teljesen felesleges nehézségeket keresni a virtuális és a fizikai csoportban. Az akadályok maguktól alakulnak a közös felépülési és e célból való egyesülési vágyaink miatt. Akkor aztán lesznek gondjaink! Ha nincs saját gondod, társulj a társakkal és foglalkozz az övékkel.
Az állapotunknak megfelelően adódnak a gondok. Ha az emberek kellő távolságot tartanak egymással, nincs gond. Látjuk, ahogy a világban terjed a demokrácia. A “demokrácia” a legnagyobb csapda: hiszen ha eltávolodunk egymástól, s nem érintkezünk, azt nevezzük szabadságnak. “Ez az enyém, ez a tiéd, ne érintsük, ami nem a miénk s minden rendben lesz.”
De az nem a kapcsolatok rendje, hiszen itt nem is vagyunk kapcsolatban! Bármit egymásnak adunk, mindent valami gáton, valami zsilipen – szokások, intézmények – át adunk. De azon túl nem érintkezünk. És emiatt nincsenek gondok: az egó beleegyezik ebbe, neki ez a legkényelmesebb. Ezért kell a mai világnak a demokrácia s ez egyéni jogok védelme,meg a többi.
De ha így viselkedünk a mi felépülésre vágyó csoportjainkban, akkor soha nem érünk el egységet. A demokrácia nem vezethet el az egységhez, ha mindig minden fehér kesztyűben, a legnagyobb távolságot tartva végzünk el.
Eddig képesek voltunk erre. De bármennyire ellenállunk, nincs választásunk: a természet siettet az egyesülésre, a társkapcsolatokra. Ha erőltetjük is a távoslágot és a demokráciát, a természet azt mutatja meg, hogyan kéne egybekapcsolódunk. Akkor kezdődnek majd a gondok!Nem tudunk tovább távolodni! A természet mutatja, hogy nincs tovább távolság. Mutatja, hogy máris egybe vagyok kapcsolva mindenki mássaI, noha nincs ez a kedvemre. Ez a mai válság lényege.
De a csoportban a szívvel kell dolgoznunk. Mindegy, hogy egy szobában vagyunk, vagy a kompjúter előtt egy virtuális osztályban.A lényeg, hogy sose csapjuk be magunkat, hogy mi tényleg kapcsolatban vagyunk. Az egó képes meggyőzni minket, hogy minden rendben, már eléggé részei vagyunka csoportnak. És máris elfelejtkezünk róla s jönnek a zavarok.
De ha együtt gondolkozunk ezen, akkor dolgozni fogunk ezzel, feltárjuk a gonosz igazi erejét, ami elválaszt egymástól, a szívünkben.Ez nem könnyű feladat.
