Dr. Michael Laitman

A kő, amely felakarja emelni önmagát

A teremtmény a Teremtőt önmagán kívül érzékeli. A teremtménynek van egy hatalmas problémája: ha a Teremtő teljes, akkor Ő hogyan teremhet meg egy olyan teremtményt, amely a teremtése után, a Szentségen, a teljességen kívülre került? Erre van egy jól ismert filozófiai paradoxon: “Hogy képes a Teremtő egy olyan követ megteremteni, amelyet maga sem képes felemelni?”

Csak egy alapgondolat létezik, amely magában foglal mindent, és ebben  már létezik a teremtmény is, így hát kijelenthetjük, hogy a teremtmény két ellentétből van összekombinálva. Az első tulajdonsága a Teremtőn kívül van,, pontosan azért, hogy felfigyeljen a teljességre és ez lehetővé tegye, hogy  képes legyen hasonlítani a Teremtővel, és elérje az összetapadást vele.

Azaz, az egyetlen tulajdonság, a megszerzés iránti vágy, két féle módon létezik, hogy összekapcsolódjon és törekedjen a teljességre. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Mi ez a két mód? Az egyik a másiknak az ellentéte. A két mód: az anyag, amely a megszerzési vágy, és amely ellentétes a Teremtővel, és a másik formája, amely az adakozás formája, és hasonlóvá teszi őt a Teremtőhöz.

Tehát a teremtmény, két ellentétes tulajdonságból épül fel,és így  létezhet két, párhuzamos módon, megmaradva a Teremtőn kívül, vagy teljesen hozzátapadva a Teremtőhöz. Azaz csak a teremtés alapgondolata létezik, és az foglalja magában, a teremtményt annak teljességében.

Azért, hogy a teremtmény elérje a teljes formáját, létezik a korrekció folyamata és a korrekció idejének a vizsgálata. De ezek az időszakok, csak a teremtményen belül léteznek, benne váltakoznak, önmaga, vagy a Teremtő megismerési folyamatát képezik le, annak a Teremtőnek, amely soha nem változik.

Ennél fogva, az egyetlen létező dolog van, és annak két, ellentétes formája, :, a megszerzés vágya  és az adakozás formája. Ez a két forma a teremtmény léte: az egyik forma független és le van választva a Teremtőtől, és a másik forma összeolvadásban van Teremtővel. Így fejlesszük és szerezzük meg az egyetlen állapotot, amelyben létezünk.

Ezáltal a teremtmény eléri a teljességet, egyik állapoton keresztül, valamiből és ennek a valaminek az ellentétéből. A teremtmény szempontjából, az ellentét az idő koncepciójában létezik, azaz két állapot váltakozik benne: az anyag és az azt alakító és felöltő forma. Attól függ, melyik válik erősebbé a teremtményben: a megszerzési vágya, vagy az adakozás vágya, a teremtmény alap tulajdonsága vagy a Teremtő tulajdonsága.

És ez így folytatódik, mindaddig, amíg a teremtményen belül elég ilyen ellentétes állapot nem gyűlik össze, és nem megy keresztül mindegyiken. Ezeket a  állapotokat, amikor  elérik a megfelelő számosságot, úgy hívunk ” a végső, hatalmas zivug”, és akkor megszerezzük és átlátjuk az összes részletet egyszerre. Ez megadja nekünk a teremtés gondolatának érzését és megértését, hogy mi is az ami beleöltözött az anyagba, mint forma, ami által az anyag benyomásokat kap és a belső felébredés megvalósul benne.

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,693 seconds.