A teljesség , az elme és érzelem az összekapcsolódása
A mi világunkban a vágyaink, azaz az edényeink összeütközésben, ellentétben vannak egymással. A munka a Fénnyel és a szűrővel olyan cselekedeteket jelent, amelyekben számításokat végez az ember a logikai érveivel, a benyomásaival, az összes érzelmeivel, a szeretettel és gyűlölettel, kapcsolatosan, és ez alapján határozza meg, hogyan használja őket. Az ember megszorítja az érzelmeit, de ezzel párhuzamosan fejleszti őket. Ahogy mondva van: „Aki nagyobb a barátjánál, annak nagyobb a vágya”, azaz, az ő érzelme sokkal erősebb, és nagyobb a másikénál.
Az ember nagyobbá válik a saját szintjén, így képes kiegyensúlyozni a jobb és a bal vonalat, az intellektust és az érzelmet. Képes arra, hogy összekösse ezeket a középső vonalon, és felhasználja őket az adakozás érdekében.
Ennél fogva, a spiritualitásban két állapot létezik: a szeretett és a félelem, és a kettő összekapcsolódik egymással. A szeretet jelentése, amikor az embernek megnyílik a lehetőségre, hogy összeolvadjon a Felsővel és ennek eredményéből megérti és megérzi a Teremtő útjait. Ennek a fontosságát kell megérteni itt!
Ezt előzi meg a munka. Mikor az ember a saját érzelmei fölé emelkedik, és a Felsőnek az értelmét a saját értelmére öltözteti, akkor állandóan a két vonalon halad, mintha két lábon járna.
A mi világunkban, az intellektus és az érzelem ellentétesek egymással, és ezáltal állandóan hibára kényszerítenek minket. De a spirituális világban, pontosan ezzel segítenek minket összekapcsolódnak, egy cél érdekében, és az ember ezáltal teljessé válik.
BS
KA
