Igenis jobb tudni, ha betegek vagyunk
Szenvedést, fájdalmat, a megtörtség szintjét fel kell tárnunk. Hogy ez egyenesbe tárul fel, a megvilágító fény enyhítése nélkül, vagy úgy, hogy felfogjuk fontosságát, mint egy beteg, aki kiváncsi arra, amit az orvos mond, ez tőlünk függ. Lehet, hogy félünk, mit mond, de tudni akarjuk, mi a gyógyítás módja.
Dehát van, aki nem kiváncsi a diagnózisra, noha ez nem menti meg a későbbi gondoktól őket.
Tehát mindig igyekezzünk a helyes irányba – egyesülés és szeretet felé, a teremtés terve s célja felé. Így hamarabb feltául a gonoszság. Vagyis ekkor “Ízráél sietteti az időket” , azaz előrefutok, mielőtt elér a bot, hogy megüssön.
De ez csak a cél fontosságának s a gonosz feltárásának folyamatos felfogásával lehetséges. Céltudatosan nevezem gonosznak s nem azért, mert a szenvedést érzem benne. Mindegy, mit érzek. Az, ami most fontos, hogy a gonosz feltáruljon s szemben vele a jóság: a szolgálat, az adás a csoportban,azaz a szeretet.
Igen, ha feltárjuk az önközpontúságot, s az ebből adódó szenvedést, akkor áthaladok a négy fázison s eljutunk az ötödikig (0,1,2,3) – a 4-ig,s akkor megértem, hogy minden a bal oldal, a közös felépülés vágya hiánya, a rossz feltárásán alapul.Csak ha feltárjuk a közös felépülésvágyának hiányát, a valósságot, akkor látjuk tisztán.
