Az értelem és ami felette van
A Fény emel fel minket az értelem fölé. De ahhoz hogy oda belépjünk, egy magasabb, előzőleg ismeretlen dimenziónak kell megnyílnia számunkra, és ezért van mindez “A Teremtő üdvözitése”-nek nevezve. És ennek a belső feltárulásnak mértékében, mi először elérjük az “értelmet”, “tudást”, és utána megértjük mi a jelentése az “értelem feletti” állapotnak.
Ez a két koncepció egymással párhuzamosan jelenik meg. Ennek előtte mi az állati tudat szintjén vagyunk, ahogy az mondva lett: “Mindenki olyan, mint egy halandó állat”. De az “ember” ettől a ponttól kezdődik. Az emberi lény az, aki képes az értelem fölé emelkedni. Mi az értrelmet a természettől kapjuk, és “az értelem feletti állapot” az ami magasztosabb.
A Teremtő létezik értelem felett. Az aki megkapja ezt a lehetőséget van “ember”-nek nevezve, azaz Ádám, “hasonló a Teremtőhöz”, és minnél szélesebb a szakadék az értelem és az értelem feletti hit között, annál magasabb az ember szintje.
A személy nem sejti előre mit is jelent az értelem feletti hit. Nincs uralma ezen felfedezés felett: Mindaz Felülről van megadva, mint segítség a Teremtőtől. Bár természetesen mindaz a személy összes korábbi erőfeszítésének eredménye, és azt neki teljességgel el kell végeznie. De hogy ez pontosan mikor is történik meg, arról a személynek fogalma sincsen.
A személy csak annyit érez, hogy halad előre: egyre többet ért meg, többet érez, okosabbá válik, képes valahogy irányítani mi is történik, és képes azt nagyobb mélységben kielemezni. De még nem rendelkezik spirituális érzékeléssel, egy új vággyal, amelyen belül képes lenne érezni és megérteni a Teremtőt. És ezáltal halad előre ameddig el nem éri a kezdő, nulla pontot, és abból apránként előre nyomul a magasabb domenzió irányában.
