A Faraónak ezekhez a dimenziókhoz kellene felnőnie?
Kérdés
Hogyan vagyok én képes megállítani magamat, hogy ne hibázzak, amikor egy helyzetben, már az első pillanatban tudom, hogy az érzelmeim hatása alá kerülök, és érzem, hogy ez nem helyes? Vagy nekünk szükséges állandóan lezuhanni, azért hogy felemelkedjünk?
Válasz
Ez pontosan így van. Az ember ezerszer lezuhan, majd felemelkedik. Csak a hibák felismerésén keresztül, nagyon sok zuhanáson, csalódáson, keserűségen keresztül, rengeteg számító lépés után, amelyekért nekünk mindig meg kell fizetnünk, végül is elérjük a végső utolsó, leglényegesebb számítást, hogy fölé kell emelkednünk ennek a természetnek, ahol mi az egoista természetünkön belül vagyunk. Lehetetlen, hogy az ember, a saját értelmével és szívével együtt haladjon végig az úton, valahol fölé kell mindennek emelkedni.
Nézzük a helyzetet, amit jelenleg látunk a világ minden országában. Intellektuálisan, mindenki megérti, hogy beléptünk hatalmas a válságba, de mégis az emberek képtelenek bármiben visszafogni magukat. Az ego nyomja előre az embert. Látszólag az egoista szándék és érzés jóval erősebb, mint az intellektus, és az ember továbbra ezt követi.
Tehát az ember semmit nem képes tenni az egója ellenében. Nem számit mennyire fordult fel a világ, senki nem akarja meghallani a figyelmeztetést. . Azonban mi változatlanul tesszük a dolgunkat, hogy megmutassuk mindenkinek, hogy létezik egy módszer a korrekcióra, ami a kabbala módszere. Mindenki valóban láthatja, hogy minden sarkon problémák vannak, a gazdaságban és az élet más területein – és ezért vagyunk most képesek megmutatni, mit is korrigál a kabbala. Előtte, lehetetlen volt eljuttatni ezt az üzenetet az embereknek, még ha ezerszer is magyaráztuk el, mert senki nem akarta meghallani.
A világ még nem fogadja ezt a módszert, addig, amíg kétségbe nem esik, és ameddig az emberek el nem jutnak annak a megértéséhez, hogy az értelem és a szív két vonalon kell, hogy legyen, amiket össze kell kapcsolni, és addig, míg ez nem történik meg, állandóan hibákat követnek el.
Semmi más nem fog segíteni. Fel kell, emelkedni a korporális érzelem és értelem fölé, a spirituális cél érdekében. Ez képes összekötni az intellektust az érzelemmel (a szivivel), a középső vonalon. Mindez azért, hogy elkezdjenek együtt dolgozni, mint egyetlen Egység. Akkor a szív elkezd „megérteni!”
A mi világunkban, nem létezik ilyesmi, mindig döntést kell hoznunk, vagy a szív vagy az ész, vagy érzelem, vagy értelem kell, hogy domináljon. Egyik a kettőből.
Manapság a válság új állapotában kerülünk, egy új fordulóhoz, amelyet hamarosan érezni fogunk. Az ember, csapást csapás után kap, ameddig végül is megérti a lényeget. A fáraó, a mi megszerzési vágyunk, a mi egónk, amely egyre közelebb visz minket a Teremtőhöz, (az Apánkhoz), és kényszerít minket annak a megértésére, hogy el kell rejtőzzünk előle, vagyis az ego elől.
A fáraó tudja, hogy az Izrael fiai elszaladnak tőle. Ha így van, akkor miért vonja magára a csapásokat? – azért, mert a fáraó van felépítve. Ő saját magára vonzza be csapásokra. Az ember szenved, nem marad választása, csak hogy fusson el ezektől a csapások elől, és leválassza magát ezektől a gonosz erőktől.
A fáraó az ellentétes kivetülése a Teremtőnek bennünk. A kérdés az, hogy: mekkora mértékben képes ez megnövekedni bennünk, azért, hogy végre már elmeneküljünk tőle. Ez már a kabbala terjesztésén múlik, a megértésen, és a csoporton belüli kapcsolaton.
BS
