Dr. Michael Laitman

Felemelkedni minden különbségen

Ha mi nem csupán a valóságnak, ebben a kicsiny részében akarunk létezni, hanem átugrani a másik dimenzióba, amely teljes és örökkévaló, használnunk kell az eszközöket: a tanárt, csoportot és könyveket.

A tanár elmagyarázza, hogy létezik olyan lehetőség, amelyet csak a csoporton keresztül lehet elérni, ahol mindegyik tagja a csoportnak sóvárog a a tökéletes és teljes valóság érzékelésére, és a könyvek, amelyek ugyanerről a teljes valóságról beszélnek.

Ha mi megpróbálunk együtt lenni, ez ugyanaz mintha mindegyikünk kilépne önmagából, az egójából, és így éreznie kell, hogy a többiekkel együtt létezik, megpróbál saját magán felülemelkedni, belül másokkal összekapcsolódni, ezt nevezzük az adakozás tulajdonságában történő valóság érzékelésnek – így ő magát a jövőbeli állapotával hasonlítja össze, mintha ő már ott is lenne.

A sóvárgás mértékének megfelelően, mi magunkra vonjuk a valóság másik részét, az adakozás erejét, mellérendelve a megszerzés erejéhez, ami a természetünkből adódik. Amikor elérkezik hozzánk az adakozás ereje, ez az, amely elindítja a változást.

Ezeket a változásokat az ember úgy kezdi el érezni, mintha nem szükségszerűen az adakozás ereje lenne az, amely elérkezett hozzá és változásokat okoz, hanem a változások egy újabb formában kapta volna meg. De így mégis megkap egy újabb erőt, az adakozás erejét, és ezáltal a személy elkezd emelkedni.

Az ember így halad előre, egyszer jobbra és egyszer balra, de mindig ugyanazzal az erővel, az adakozás erejével van irányítva. Ezért kell, hogy megszerezze az adakozás erejét a megszerzés ereje mellé. Két erő tárul fel az emberben, mint két vonal, a jobb és a bal. Az ember előre halad, egyszer lezuhan, egyszer felemelkedik, ő maga nem tudja mi a fontosabb az emelkedés vagy a zuhanás, meghatározza őket egyelőre a jelenlegi érzése alapján határozza meg ezeket. De idővel elkezdi érezni, hogy ezek a két vonalat jelképezik és felhasználja őket, úgy hogy ő a két vonal közé áll.

Ekképpen a „kezében veszi őket”, elkezdi vezetni, és egyesíti őket a középső vonalon.  Megragadja őket mint két gyeplőt és elkezdi vezetni őket a középső vonalon, mint a hajtó szekeret a hajtó.

Amikor mi a Zohárt ezzel a szándékkal olvassuk,ami  csakis a mi korrigált állapotunkról beszél, azaz  hogyan vagyunk mi képesek felfedezni az adakozás tulajdonságát a kapcsolatainkon keresztül egymás között, vagy a Teremtőt, a Fényt, a spirituális világot, a Felső világot – amely egy és ugyan az. Tehát a Zohár olvasása alatt, mindenkinek le kell festeni magának egy ilyen állapotot.

BS

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,188 seconds.