Mi a felépülés közös vágya miatti szolidaritás?
A szolidaritás /közös felelősség, árvut/ olyan társulás, amelyben a többi ember családtagnak számít. Itt és most nehéz ennek elképzelni a lehetőségét, de el kell érnünk belső fejlődésünkben erre a szintre, hogy a többi embert – előbb a tanulótársakat – szinte részünknek érezzük belül.
Hogyan érzékelem a családomat? Egy belső család képzet részének érzem magam. Ővelük együtt vagyok egy egységben. Tudom, mit kell adnom a családtagoknak, kiről kell gondoskodnom, kit kell támogatnom. Vannak idős szüleim, gyerekeim, unokáim, háztartási kiadások, felelősségek, adósságok, valaki tán beteg, segíteni kell, stb.
Amikor családi megbeszélés van, eszerint tekintünk egymásra, mindenkinek az igényeit figyelembe vesszük, a prioritásokat listába rendezzük, hogy milyen fontos igények merülnek fel. Eldöntjük, mit sorolunk az élre, s mi jön azután s azután.
Ha az egész világra így tekintenénk, mintha egyetlen család lennénk, akkor mindenki harmonikusan betagozódna e világba.Erre rákényszerít majd a természet, vagy csapásokkal, vagy megértéssel.
