Dr. Michael Laitman

A tudatosság fejlődése

Ebben a világban a legalacsonyabb lehetséges valóságból kezdünk fejlődni és növekedni, amely leereszkedett Végtelen Világból a 125 fokozaton át, 5 világon keresztül, a legalacsonyabb pontig. Elérve ezt az alacsony szintet a fénynek a szikrája átmegy a spirituális fokozat legutolsó fokozatán át ebbe a világba, és elkezd az anyagban formákat felvenni.

Az anyag elkezd koncentrálódni, formálódni, és egyesülni egyik részecske a másikkal. Ezen a módon elkezd visszatérni a forráshoz – ami a törés korrekciója. Ettől kezdve létezik a mi Univerzumunk, az ásványi, növényi, és állati természetek kifejlődése.

Ezek a fokozatok mindegyike az az anyag egyesülési folyamatának az eredménye, mind komplexebb és komplexebb struktúrákba, amelyeknek az összes része, a többi rész érdekében cselekszik. A Fény ereje, ami a természet ereje, elválasztott elemeket egyesít, azok összes belső sokféleségük ellenére. Az anyag, az ellentétes részecskék egyesülése miatt formálódik, a megfelelő törvények szerint.

Aztán még a növényi anyag is emelkedni kezd, ahol ebben is, az egymással ellentétes részecskék, még összetettebb struktúrákba állnak össze. Ezek még jobban szét vannak egymástól szóródva, de végső soron egyesülnek. Majd az állati szint emelkedik ki, amelynek minden eleme szeparációt érez és a létezését egy egoisztikus formában rendezi el. Azonban a természet ereje miatt, ennek is minden része egyesül a másikkal, és együtt így megalkotják az állati szintet – egy állati testet, amely képes annak a ténynek az ellenére is létezni, hogy ellentétes, de egyesült, különböző polaritású elemek alkotják.

Ezek egy speciális erőben egyesülnek – a Fény ereje által, ami a Teremtő, a kölcsönös adakozás ereje, amely az ellentéte, a teremtés egoisztikus erejének, amely mindannyiunkban bennünk van. Ez a két erő kezd el, közös harmóniában cselekedni.

Harmónia lehetetlen, ha nem két egymással ellentétes erő végső egyesülésében nyilvánul meg, egy cél érdekében, közös érdek alapján, valamilyen magasabb állapot felé irányulva. A magasabb állapot, a test egy kölcsönös érdekét jeleníti meg, ami a vegetatív, vagy állati test ebben az esetben. Majd az anyagnak, az állati szinten megtörténő fejlődése miatt, eléri ennek a világnak, az emberi szintjét, amely egy még komplexebb teremtmény – azaz egy agresszívebb és egoistább, mint bármely eddigi teremtmény.

Ettől a színtől, minden teremtmény,”ennek a világnak az emberi lénye,”  aki úgy fogja találni, hogy ellentétes minden más emberrel.

Amikor ez a lény eléri az egoista fejlődése végét, felfedezi, hogy ha tovább akar létezni, szüksége van egy második, ellentétes erőre, az adakozás erejére. Az egoizmus ereje kifejlődik benne, azonban mit kezdjen most ezzel? Ez csak lerombol bennünket.

Ezen a ponton megértjük, hogy meg kell szereznünk az adakozás erejét, az egység erejét. AZ egység ereje hiányának érzése, amely nélkül nem tudjuk folytatni, nem más, mint a válság érzése, a törés, a lerombolása az előző szintnek. Ez közvetlenül a létezésünkön belül tárul fel. Ezt válságot felfedezhetjük teljes mértékben az élet valamennyi területén, az ember minden tevékenységében ebben a világban, hogy képtelenség egyensúlyt elérni, harmóniát, amit valóban életnek nevezhetünk.

Végül is a két erőre épülő ez, a megszerzésre és az adakozásra. Nem létezhetünk úgy, hogy csak az egoizmus erejével cselekszünk. Ezért, mint a fejlődésünk eredménye lépésről lépésre a természet eljuttat minket a következtetéshez, hogy szükségünk van a második erőre, az egység erejére.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,729 seconds.