Dr. Michael Laitman

Az egész világ egy kicsiny tutajon

A teljes teremtés a fejlődés négy szintjére oszlik: ásványi, növényi, állati, és beszélő szintek. Az emberi fejlődés ugyanezt a négy állapotot követi.

Az ásványi szinten az ember nem hezitál azon, hogy bármivel egyetértsen, amit a felső kormányzás tesz vele. A növényi szinten, megszerzi a saját vágyát, egyetértését, vagy egyet nem értését is.

Az állati szintre emelkedés azt jelenti, hogy valakinek már megvan a saját karaktere és sorsa, irányulása, és individualitása, azaz, végrehajt egy speciális okot a teremtésben, birtokol egy aktív erőt, az általános, hatalmas gépezetén belül a természetnek, és ő maga fordítja el ezt a meghajtását a Teremtő cselekedeteinek megfelelő módon a helyes irányba, a saját kezei által.

Amikor valaki maga válik olyanná, mint ez a hatalmas gépezet, akkor nevezhetjük embernek, akkor érte el az emberi szintet. Azaz, átveszi a természet említett mechanizmusainak irányítását, és ő maga csinálja ezt, a Teremtő helyett, azaz, befoglalja önmagába a teremtés általános programját. Ezt jelenti az emberi szintre emelkedés.

Napjainkban az emberiség elkezd ráébredni az ásványi szintekről a növényi szintre emelkedésre. Ezért érezzük magunkat rosszul, és veszítjük el az irányt, nem tudjuk, hová akarunk menni, és miért. Az elkövetkezendő években, több, különböző esemény fog megnyilvánulni, amelyet az emberek össze fognak egy képpé rakni, és ez majd megadja nekik a megértést, hogy hogyan folytassák az utat.

Ez a legegyszerűbb, látható dolgokat fogja létrehozni, nem magasztos alapelveket. Hirtelen, az élet alapjai el fognak tűnni: a gazdaság, működés képtelen lesz, az emberek közötti kapcsolatok megtörnek, zavarodottság jelenik meg a hatalmi struktúrákban. Mintha köd ereszkedne mindenre, és ettől minden érthetetlenné válik.

Mindenki, aki elérkezik a kabbalához, elkezdi azt tanulni, mivel egy ponton azt érzi, hogy ebbe a ködbe zuhant bele. Más szavakkal, az ember többé nem érzi, hogy ő a mestere az életének az által, hogy mindent, egy érthető rendben képes lekövetni. Itt  egy bizonytalansági tényező bukkan fel, amely megzavarja őt.

A test védelmi funkciói elkezdenek működni, melyek biztonságot és bizalmat akarnak érezni, két lábbal akarnak a földön állni, átvenni az irányítást a saját kezükbe, és tudni, hogy az embernek van munkája, pénze, egészsége, nyugdíja. De hirtelen azt látja, hogy mindez eltűnik ebben a ködben.

Az egész emberiség érezni fogja ezt a kondíciót. Akkor, ez nem egy ember személyes állapota lesz, hanem egy hatalmas skálán kezd el megtörténni, és ez félelmetes lesz. De ez fog minket elnyomni a következő szinthez, és késztetni a biztonság, és egy új alap keresésére, és így visz el minket a növényi szintre.

A növényi szinten az emberek arra lesznek sürgetve, hogy keressék a módját annak, ahogy fenntarthatják egymást, azaz, ahogy elérhetik a globális és integrált kapcsolatot, önkéntes alapon, tudatosan, és annak a megértésével, hogy nem élhetnek túl enélkül.

Ez olyan, mintha mindannyian egy tutajon lebegnénk a vízen. Képzeljük el, hogy mindenki irányítatlan mozdulatokat tesz, és hogy sziklák felé sodródunk. Azért, hogy nem ne zúzzuk össze a tutajt, meg kell tartanunk egymást, és tartanunk kell az egyensúlyt minden pillanatban, különben felborulunk! Ez az érzés fog eluralkodni a világban.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,731 seconds.