Az összes különbség a szándékban rejlik
Kérdés
Két erő cselekszik a világban, az adakozás ereje és a kapni akarás vágyának ereje, amely, mint létezés a hiányból lett megteremtve. Mi az énem, a szándékom? Honnan jön mindez?
Válasz
Mi nem érezzük a Teremtőt, mivel egyetlen vágyban vagyunk, az élvezetre irányuló vágyban. Még ha akarok is adni, ezt is csak az örömért teszem. Valójában zavarodott vagyok a szándékaimban és a cselekedeteimben. A cselekedeteim lehetnek adakozóak és megszerzőek egyaránt. Irányíthatja őket, mind a saját magamra irányuló megszerzés vágya, mind a másoknak való adakozás szándéka. Nincs semmi más, ez az egész életünk.
A mi világunkban van megszerzési cselekedet, és van adakozás másoknak, mint ahogy van a szándék, ami magunkra irányul. Azonban a másoknak való adakozás szándéka nincs a világunkban, ez az, amire képtelen vagyok. Tudok adni valamit, valakinek, de a szándékom kizárólag önmagamra irányul, miközben az adakozás szándéka másoknak, csak a spirituális világhoz tartozik, ám ezt nem tudom elérni. Ez nem az én hibám, így lettem megteremtve.
Ebben semmi zavaró nincs, a teljes tapasztalat rendszerem az önmagam örömszerzésére irányul.
Amire szükségem van, erre a szándékra, és ez a legfontosabb dolog a számomra, függetlenül attól, milyen cselekedetet hajtok végre, adakozok, vagy megszerzek. Adakozok a gyerekemnek, akiket szeretek, a barátaimnak, és még a dolgozóimnak is, mivel nyereségem van ebből, egy természetes módon, vagy pénzben, vagy elismerés formájában, hatalomban, és így tovább.
A kulcs itt a szándék, amelynek megfelelően működök. Hogy érhetem el az adakozás szándékát, a körülöttem lévő emberek irányába? Mit ad ez az én számomra?
Ez az, ahol a probléma rejlik. Ha a teljes valóság rajtam kívül van, akkor, amit én pillanatnyilag belül megkapok, csak egy kicsiny rész, melyet úgy nevezünk, „ez a világ.” Ez rendkívül kicsi, térben és időben behatárolt, azonban a másik oldalra való kitöréssel, minden korlát alól kiszabadulok.
Ez a különbség a szándékokban. Ha a szándékom magamra irányul, akkor semmivel nem tudok többet érzékelni annál, amit ma érzékelek. Ha a szándékom a többiekkel való egységre irányul, a beléjük foglaltságra, akkor megóvom magam ettől a gonosz élettől, amelynek annyira fatális a vége, és felemelkedek a következő szintjére az életnek. Ekkor a testen kívül élek. Az egyetlen különbség csak a szándékban rejlik.
KN
