Legfőbb ideje “minden megosztani” megtanulni
Tehát egyetlen feltételt szabott a teremtő: “Ha nem társultok egy emberként egy szívvel, akkor semmit nem kaptok! Igazán érezni fogjátok, hogy nincs is értelme az életnek…És olyan kegyetlen királyotok lesz, mint Hámán.”
Minden olyan tettben, amiben egyenlőtlenné tett, hogy gyűlöljünk, irigyeljünk, sértegessük egymást, felépülést kell keresnünk a teljes egyenlőség alapján /a közös vágy a felépülésre tesz ilyenné/. Akkor már nem fog izgatni, ki mennyit kap, s ha valaki semmit se kap, míg más végtelen mennyiséget, akkor is örülni fog, mert a másik sikerét magáénak érezheti majd.
Elég lesz valakinek, ha látja, hogy mindenki megkapja a beteljesülést és élvezetet, még ha ő semmit nem is kap, hisz nem is vágyik semmire. Ettől azonos alakú lesz a teremtővel, aki szintén csak ad és nem kér.
Ma már vannak a világban ilyen irányzatok. A teremtő most először szól így: “Eljutottatok a küszöbre, nincs több kapás. Nagy bajok jönnek, válság és egyéb gondok, amíg fel nem fogjátok, hogy az egyenlőség, ami megoldás, az nem azt jelenti, hogy “vedd és oszd meg”.
Elkezdhetjük számolnia családtagokat és beosztani, hogy egyformán jusson mindenkinek, de valójában mindenkinek más kell jusson a felépülésben. A szociális egalitarianizmus nem azonos az abszolút igazsággal.
A Teremtő azt akarja, hogy a társak szeretete miatt az ő igényeiket akarjuk kielégíteni /a felépülés közös vágyában/ a saját hátrányunkra szolgálva a társakat. De persze ehhez először a saját magunk felépülésén kell dolgoznunk, hisz anélkül nem kapunk beteljesülést.
A mai gazdasági javaslatok és teóriák nem oldanak meg semmit e belső felépülés, kijavítás nélkül. Sőt, a rossz még erősebb érzésére vezetnek, mert a tehetetlenségünket érezzük majd. Ezért kell a mai helyzetről szóló tudást az Elfogadás /kabbala/ tanai szerint minél szélesebb körben elterjesztenünk.
