Nem alul nem felül, hanem mindenkivel együtt
Ami összezavar, és a megveszteget minket a munkában, az leginkább – a büszkeség. Ez megköveteli tőlünk azt gondolni: “Én irányitok, én uralkodok”. Ez felfedeződik a legprimitívebb formán, ahogy szokásos ebben a világunkban. A személy nem ad lehetőséget másoknak, hogy áthaladjanak ezen, hogy ne menjen együtt mindenkivel egy egyenlő módon, a többiek fölött akar lenni.
Mi nyitott kapcsolatban kell legyünk barátok iránt, és a cél felé irányulni, és nem „fölöttük” lenni. Mert ha alattuk vagyunk, nem jó, akkor ők nem nevezhetőek barátoknak. Ha fölöttük vagyunk – akkor természetesen nem vagyunk barátok.
Teljesen egyenlő szinten kell lenni másokkal, vagyis nem magunkat „érezni!” Én akkor” érzem magamat” csak, ha felette, vagy alatta vagyok másoknak, de ha egyenlő vagyok a többiekkel, nem érzem magamat, hanem csak a kapcsolatot közöttünk, és ez kell, hogy állandó legyen.. Ez az érzés, maga a Fény és ennek kell, a Teremtő felfedezésévé kell válnia.
Egyelőre, ez az érzés, amely összeköt minket és ehhez kapcsolódunk, ez az edény építése. De a végén ez az edény eléri az adakozás állapotát, akkor érezni fogjuk benne a Fényt.
BS
