Nem a vágy, hanem a gátlás (szűrőernyő, mászách) tört meg
011.11.04.
Kérdés: A „megtört vágyakról” beszélsz, de én a vágyamat teljesnek élem meg. Hogy lehet ez?
Válasz: A „csak magamnak” szóló vágyat hívjuk „megtörtnek”. A vágy, amelynek az iránya, szándéka a társakra irányul, az „teljes”, felépülő. Nem a vágy törik meg, hanem a gátlás, a mászách.
A vágy maga mindig teljes. De ha van rajta szűrő, azaz gátlás, akkor az így elért megvilágító Fény átvezethető a társnak (megosztható) , magamnak csak a létminimumot megtartva, s így az egész Felső Fény általam jut el a többiekhez.
Így nem akad el bennem, hanem folytonosan áramlik a Végtelenből a többiekhez mindhez. És ekkor abszolút kielégültnek, teltnek érzem magam és áramlik bennem az élet.
HA nincs meg ez a tulajdonságom, vagyis ha nincs bennem önzést megszűrő gátlás ,akkor a felső (önzetlen) megvilágító Fény elkerül szinte. Akkor egyből visszafordul a forrásához és létrejön a helyzet, amit „Első Megszorításnak”, cimcum alef-nak hívnak: azaz a Fény nem lép be a gátlás-talan (szűrő nélküli) kapni-akarásba. És akkor azt érzem, hogy nem a fényben élek, hanem „magamban” a belsőmben.
És minden, ami a belsőmben van az az „evilág”. Ez az, amit most magunkban mind érzünk. És akkor mindig az egész testet érzem és általam jut el a teremtő megvilágító fénye másokhoz.
Azt a helyzetet, amikor összekötettésben vagyok a társakkal s általam kapják a megvilágító fényt, mert ez gátlást okoz (szűrő, mászách), „felépülő, kijavított” helyzetnek nevezzük.
És „megtört” akkor vagyok, ha nincs a vágyamon szűrő, azaz gátlás. Tehát nem a vágy törik meg, hanem a mászách., a gátlás, annak ellenére, hogy „megtört vágyak”-ról beszélünk. /geo/
