A teremtő négy működése
Az egyetlen dolog, amivel változtatni tudunk a sorsunkon a kabbala (elfogadás) bölcsessége tanulásával az a csoportban való tanulás közben a vágy a betársulásra. A kapcsolódást csak annak jogán kapjuk meg fentről, hogy a lelkek szikráit összeköti az a közös vágy, ami a célra irányul, a teremtőre.
A megvilágító Fény, a felső erő, a teremtő, amely a vágyon kívül van (hisz e két elem alkotja a valóságot) képes a társak közt létrehozni a kapcsolatot, a szikráik között, és az egyes vágyaikat összeköti egyetlen közös vággyá, amelyben nincs különbség az „én”, a „te”, s az „ő” között. És ebben a közös vágyban érezzük a minket teremtő felső erőt. Ez az erő egyetlen és amilyen mértékben eggyé válunk, olyan mértékben érezzük őt, mert megfelelünk az alaki azonosság elvének, amely az egész természetben működik.
Ezért arra kell törekednünk, hogy ezt a közös vágyat érezzük és feltárul benne a teremtő, a rajtunk kívüli egyetlen erő, s meg kell értenünk, hogy csak a társulásban lehet hozzá közel kerülni. Abban a pillanatban, ha a legkisebb mértékben eljutunk ebbe a társulásba, ugyanolyan mértékben feltárul nekünk. És azért, hogy megvalósuljon ez a társulás, már most be akarjuk vonzani ezt az erőt, hogy kijavítson minket, s megvalósuljon a társulás.
Ez a teremtő erő hat ránk és bizonyos működéseket valósít meg. Az egyik működés, ami csak tőle indulhat ki, hogy felé forduljunk. Hogyan? Úgy, hogy keresünk egy csoportot, kiépítjük az egységet a közös vágyban, és ebben felé fordulva követeljük, hogy hasson ránk tovább is.
Először öntudatlanul hat ránk. Utána már tudatosan akarjuk, hogy ébresszen bennünket a társulás fontosságára és a kapcsolódásunk erejének mértékében feltárul köztünk ez a közös erő. Nem rajtunk kívül tárul fel ez a teremtő erő. A tulajdonságaink,a jellemvonásaink változásában tárul fel, ahogy önközpontúból odaadóvá, szolgálatra-készekké válunk: ez azonos a felső erővel. Nem odakint találunk rá a teremtőre, hanem belül, hiszen a szó arra rímel, hogy a belső „terem töve”, vagy arra, hogy egy új Jöhvőh az, ami jövő…Ez a bennünk lévő jellemvonások jövője, átalakulása.
És a harmadik működés, amikor felépít minket és igazi társulásra leszünk képesek, persze ez fokozatos, lépésenként zajlik. Így, lépésenként tárul fel az odaadás új közös jellemvonása, késztése. Ez már a negyedik működés. Így fejlődünk, négy fokozatban, a kezdeti egyedi személyiségből a közös vágyon át ahhoz az „Ád-Ám”-hoz hasonulunk, amely az egyetlen teremtmény.
El kell képzelnünk ezt a helyzetet és a Zohár /ragyogás/ tanulása közben törekednünk kell a társulásra a közös felépülés egyetlen és egyedi vágyában. A Zohár elmeséli nekünk ezeket a fokozatokat, azt , ahogy a társulásban megjelenik ez a teremtő egyedi erő, az odaadás hasonlatait mutatja be a bibliai legendák történetébe burkolva, azokat belső erőknek ábrázolva./geo/