Adatik második esély
Biztos ismeritek a történetet az Arival, Luria rabbival, aki azt mondta: “Ha most felmegyünk egy óra múlva Jeruzsálembe, eljutunk a teljes felépülésig, a gmar tikunig. Gyűljünk össze egy óra múlva és haladjunk ezen az úton.” De az egyik tanítvány azt mondta egy óra múlva, valamiért nem ér rá, egyikük valami más ok miatt, a másik a gyereke miatt, a felesége miatt, a harmadik megbetegedett, s más okok miatt. És így nem jutottak elé a teljes felépüléshez.
Nem értjük, hogy fordulhat elő a szent Ári tanítványai közt, hogy lefékezik a teljes felépülést, amit elérhettek volna?
Akkor nem értjük, a csapdákat, amik az embernek adódnak, amikor igyekszik a felépülés felé.
Mi nem tudjuk jobban felfogni ezt, nem vagyunk különlegesebbek azoknál. Sőt, lehet, hogy mi vagyunk a leggyengébbek az előző nemzedékekhez képest. De a mi korunk különleges, nagy felépülést követelő kor, megvalósulhat a teljes felépülés. Ha ezt nem is látjuk, nem teszünk bele elég erőfeszítést, nem is tudjuk, mit teszünk – amíg a nálunk Nagyobb megvilágító Fény lehetővé nem teszi, hogy összefogjunk és csoportot alkossunk.
Tehát tilos elfeledkezni, arról, ami előttünk áll, hanem kicsit erőltetni kell. És a teremtő majd befejezi helyettünk ezt a munkát. (geo)
