Munka a száraz sivatagban
A munkánk azzal a kérdéssel kezdődik: ” Mi az életem értelme?” Majd ebben a kérdésben, már benne rejtőzik a vágy, hogy az ember megszerezze a teremtés célját, értelmét: a Teremtővel való összeolvadást. Ez a végső pont.
Mi nem tudjuk mi az értelme ennek az összeolvadásnak, milyen értelmet és érzést hoz nekünk. De írva van, hogy össze kell olvadnunk az Ő tulajdonságaival. Vannak tulajdonságai a Teremtőnek, ezek fedeződnek fel előttünk fokozatosan, és nekünk adaptálni kell magunkat ehhez.
A Teremtő mértéke valójában csak az adakozás tulajdonsága, az”abszolút jóság”. És ezt a tulajdonságot kell, hogy az ember megszerezze: legyen “jó és jóságos”. Abban a mértékben, hogy a Teremtő feltárja nekünk az Ő jóságát, úgy nekünk is el kell érni a jó és jóságos tulajdonságot, egy megfelelő szinten.
Ez a jó fejeződik ki a másokkal való kapcsolatban. Azért, hogy elérjük a valódi adakozást, és nem egoista formán a magunk számára, át kell menjünk a felkészülés útján, amely lassú és fokozatos, az ok és okozat állapotainak a láncolatán keresztül.
Mi az ellentétes állapotból indulunk a Teremtő felé, a Felső erő és a Fény segítségével, amely bennünk, egy rejtett módon működik. Ezt nevezzük úgy, hogy Körbevevő Fény, vagy rejtett Fény, Reformáló Fény, mert mi magunkra vonjuk a ragyogást belőle.
Ebben, hogy mi magunkra vonjuk ezt a ragyogást, korrigáljuk magunkat és haladunk előre. A ragyogás magunkra vonzásán keresztül, nekünk forma azonosságban kell lennünk Vele. Azaz, Ő el akarja rejteni magát előlünk egyelőre, annak érdekében, hogy megengedje nekünk a korrekciót, és megszerezzük a valódi adakozás tulajdonságát ez által. Bele kell, hogy egyezzünk az Ő munkájába, a rejtettségbe, hogy sóvárogjunk az adakozás tulajdonságára, és nem az élvezetre, amely elérkezik hozzánk ennek eredményeképpen.
Mivel a végső korrekció, a teremtés célja, hogy a teremtmények élvezetet kapjanak. De az élvezet, a bőség, az a megszerzés tulajdonsága fölött kell történjen és nem azon belül.
Itt a munka a sivatagban történik, egy azonosíthatatlan területen. Azaz, mi nem érzünk az erőfeszítésünkben semmi látható eredményt. Ez célirányosan, okkal történik, hogy az ember keresse, hogyan lehetséges dolgozni jutalom nélkül, azaz a jutalom fölött. Beleegyezünk ebbe, ezt akarjuk, és úgy teszünk erőfeszítést, hogy nem kapunk jutalmat, és” mi csak az igazságot akarjuk. Nem az „édességet,” hanem az adakozás tulajdonságát akarjuk, ez lesz a lényeg, és nem valamilyen kellemes érzés.
Ez a felkészülés úgy van nevezve, hogy korrekció, ez megelőzi a belépést Izrael földjére. Először megkapjuk a korrekció erejét, a hit tulajdonságát, az adakozást, amelyet úgy hívunk, hogy “a sivatagban töltött 40 nap”.
Ezt követően, mindenki elkezd dolgozni, a maga a megszerzés vágyával, de az adakozás irányába végezve a munkát. Ezt hívjuk úgy, hogy “munka az Izrael földjén”.
A korrekció munkája, az adakozás tulajdonságának és az erre irányuló vágynak, a megszerzés tulajdonsága fölötti uralma, ezt nevezzük úgy, hogy “munka a sivatagban”, ez a felkészülési időszak. Ezt írja le a következő szabály: ” Ne tedd a barátoddal azt, amit te gyűlölsz “. Ez a munka az adakozás vágyban, a “Galgalt vé énaim”, vagy a Katnut állapota .
Az Izrael földjen való munka, ez maga a vágynak a munkája: nem fölötte, hanem benne, amit úgy nevezünk, ” a három vonal munkája”, vagy “Ahap“, a lélek növekedésének (Gadlut) állapota.
Amikor magával a megszerzési vággyal dolgozunk, azért, hogy adakozzunk, felfedezzük a megszerzés vágyon belül, a négy szint durvaságán keresztül, a Teremtő neveit. Azaz, mi már képesek vagyunk felfedezni benne a hasonló tulajdonságokat, besüllyedve ez által a neveikbe ezeknek a tulajdonságoknak. A vágy elkezd úgy viselkedni, mint a Fény, így az ember eléri az azonosságot, a kapcsolatot és hozzátapadást a Felső Fénnyel, egészen addig, ameddig elérjük, megszerezzük a teljes formaegyezést és az abszolút összetapadást Vele, minden növekedő szintjén a léleknek, és pontosan ez a teremtés gondolata.
BS