Az egónál magasabb világokba való egyetlen bejárat
A Rabas (Aslag rabbi fia) cikke a Társ szeretetéről írja
“Egyetlen jótanács létezik a szellem világát elérendő, új érzékre kell szert tenni s ez: ” Gyűjteni kell magunk köré néhány egyedet, akiknek a kis ereje megvan ahhoz, hogy az önközpontú önszeretetből kilépjenek, még ha nincs is ahhoz erejük, hogy átlépjenek az odaadás fontosságának megérzéséig, a hasspáá-ig, de képesek lesznek külső segítség nélkül függetlenül élni.” Noha készek arra, hogy összetársuljanak, csoportba, mégsem lesz rá módjuk. Ezért kell, hogy a Megvilágító Fény , a közös felépülés vágya hasson rájuk. A megvilágító fény az, ami lehetővé teszik, hogy eggyé váljunk a közös felépülési vágyban, de ezt elkülönülten, egyedül senki nem tudja érezni.Abban a közös vágyban, teremtményben , melyben együtt mozgunk, áramlunk, betölt minket ez a megvilágító fény.
” Lehetőségként, kismértékben mindenkiben meg lehet a teremtő szeretete, mint ügy, de gyakorlatban nem tudjuk megvalósítani, csak ha mindenki külön-külön betársul a csoportba.” Mindenki, aki betársult a csoportba, hajtsa fejét maga felé, s ekkor, ha elfogadja ezt a feltételt, akkor mondjuk, hogy a közösség “testet ölt”, a közös felépülés vágyában. Ha megteszitek, ami írva van, amint valamifajta közösségre léptek, azonnal megjön a segítség (Jesuá) fentről. “Ezért a “társ szeretete” az az alapkő, amire bármilyen “szent” azaz önzetlenségi építményt fel lehet húzni.” Amikor valamit egyénként efelé lépek, akkor ez vezet el a társuláshoz, az erőfeszítés, a kezdeti köztünk lévő feszültség maga. Mert ez a feszültség köztünk, épp ez az, ami vállalja majd a az odaadó szolgálat fényét, a hasspáá-t , s ez a megvilágító fény majd befejezi a munkát és létrehozza a csoportunk közösségét. Ezért kell nagy erőfeszítést befektetni a csoportba, s ez másodlagossá teszi, eltakarja a sok-sok vágyat és követelést a mindennapokban. Végülis majd együtt áramlotok s ebben hasonlatosak lesztek a Fényhez.(geo)
