A különlegességünk
Baal HaSulam, “A vallások lényege és célja”: Kiderül, hogy az irányultságunk, végső célunk, hogy alkalmassá váljunk a Teremtővel való összetapadásra – és arra, hogy bennünk lakozhasson. Ez az irányultság és cél egy bizonyosság és nincs mód eltérni tőle, mivel az Ő irányítása vezet minket mindkét úton, ami vagy a szenvedés útja, vagy a Tóra útja.
Van egy Felső Erő, amely megteremtette a kapni akarási vágyat, és felemelte azt. Ez adott meg mindent ennek a vágynak, hogy növekedhessen, de amikor növekedett, hirtelen felfedezte, hogy rosszul éri magát, és hogy tulajdonképpen nem kaphatja meg, amire vágyik. A korai szakaszában, miközben növekedett, minden tökéletes volt, mindent megkapott, amire vágyott. Egyre többre vágyott, és egyre többet kapott. Azonban most, amikor felnőtt, minden más lett, nem kap kitöltés és kielégülést automatikusan. Éppen ellenkezőleg, minél többet akar, annál kevesebbet kap! Tehát maga a vágy elkezdheti önmaga keresni, hogy „mi, vagy ki okozza ezt a rossz érzést?”
Az emberiség különböző kategóriákra oszlik, amikor elérkezik ehhez a kérdéshez. Van az a 99 százalék, aki egyszerűen halad előre, bevonva a jót és a rosszat, keresi az igazságot, azaz keresi annak az okát, ami történik.
Az emberiség megpróbálja elmagyarázni ezt a kontrasztot az irányításában, amely olyan drámai módon történik, miközben az ember felnő. Először mindenki kedvesen törődik vele, ameddig egy valódi változás nem történik, majd mindenki csak követelni kezd tőle, és hirtelen másképpen kezdi el kezelni őt. Ez a kontraszt és konfliktus nagyon zavaró, és vannak, akik elkezdik erre keresni a megoldást. A Felső Erő, amely megteremtette a kapni akarást, és amely felemelte azt a legnagyobb egoizmusig, végezetül majd a megfelelő állapotba fogja őt elvezetni.
Két erő van, amely működik a valóságban, és segít nekünk elérni ezt az állapotot: az egyik, egy húzó erő, a másik pedig egy toló erő. Az egoista vágy szereti az élvezeteket és gyűlöli a szenvedést. Más szavakkal, szereti a kielégülést, a kitöltést, és gyűlöli az ürességet. Amikor ki van töltve, eltávolodik tőle. A kétfajta uralkodó erő által, azt kezdhetünk, amit csak akarunk.
Azonban mi van akkor, ha a vágyat teljes mértékben a Teremtőnek való engedelmesség alapján használjuk? Végül is ezen a módon fejlődtek, a mozdulatlan, növényi, állati szintek, tehát mire van szüksége a teremtménynek? Ezen a módon semmi különleges nem bukkan fel, és az ember is a vágyai és a szenvedés által van vezetve az életében. Az eredetiség és a különlegesség a teremtésben, a teremtett lények körében, csak a különleges és egyedi teremtményekben tárulhat fel, melyek képesek a két, különböző birodalomban működni.
Ez azt jelenti, hogy még ha a vágy teljes mértékben a felső irányítás alatt is van, nincs hová menekülni, mivel az erők teljesen körülölelik, még ha el is vannak előre rejtve. A legfontosabb dolog ennek a teremtménynek, hogy elérkezzen a cselekedetekhez, amely arra irányul, hogy mi is ő valójában, miért létezik, milyen vágyaira van befolyása? Szeretné elérni a saját rendszerét önmaga által, és ezzel egyezésben elkezdi megérteni, ki vezérli a vágyait. Így, a „tetteidről ismerünk meg Téged Uram” elvvel összhangban éri el a működő elmét, az erőt, amely működteti a teremtést.
Tehát miközben növekszünk, és felfedezzük a két erőt amely működink felettünk, a pozitív és a negatív erőt, amikor láthatjuk az „uralkodókat”, melyek ellenőrzik a rohanásunkat, akkor ez egy jó jel. Ez azt jelenti, hogy elmozdultunk a 99 százalékról, ahhoz az egy százalékhoz tartozunk, amely különleges, és amely magát a teremtményt jelenti.
Amikor felfedezzük a Teremtő adakozását a szenvedésben is, és az örömben is, a jóban és a rosszban, a hidegben és a melegben, az éhségben és a jóllakottságban, meg kell értenünk, hogy mindez annak az érdekében kell, hogy megtörténjen, hogy ráébresszen minket arra, hogy a Teremtő az abszolút Jóság. A kabbala bölcsessége a Teremtő feltárulásának bölcsessége, az Ő cselekedetei feltárásnak a bölcsessége. Ezért állandóan tanulmányozzuk magunkat, hogy kik vagyunk, mik vagyunk? A teljes valóság, beleértve a csoportot is, bennem van. Végezetül a saját mélységeimet tárom fel, ami a Teremtő, az abszolút jóság, amely bennem működik.
KN
