Tejjel és mézzel folyó sivatag
Egy nagyon különleges helyen vagyunk, a sivatagban. Tény, ez ugyanaz a látkép, amit azok látnak, akik el akarják hagyni az egójukat (a saját Egyiptomukat) és el akarják érni azt a vágyukat, amely egyenesen a Teremtő felé irányul, a Felső Erő felé.
A sivatag élettelennek látszik, de ez nem teljesen pontos, mert valójában élettele teli föld ez is. Minden megtalálható itt, emberek képesek a sivatagban élni. A föld alatt van víz, különleges a levegő, az állatok és a növények is egyediek. Csak úgy tűnik az embernek, mintha semmi nem lenne itt, mivel nem használható életre egy olyan állapot, ahol az embernek önmaga fölé kell emelkednie. Amikor feltárul ez az állapot, láthatja, semmi másra nincs szüksége, csak önmaga fölé való emelkedésre.
Így ott van a sivatag, az egoisztikus vágyban, de amikor felülemelkedünk ezen, a saját erőfeszítéseink által, és érezni fogjuk, hogy ez pontosan az a hely, ahol tej és méz folyik, ahol minden szükséges megvan. Ezáltal a sivatag Izrael Földjévé válik, ahol felfedezhetjük a Felső Világot.
Mivel ez a hely szélsőségesen különleges, egyezésben a gyökerével és az ágazatával, ennek segítenie kell minket. Itt nincsenek idegen gondolatok, sem idegen vágyak. Akkor próbáljuk meg! Mindenkinek meg kell próbálnia önmaga fölé emelkednie belsőleg, a közös vágyban, a vízcseppek ugyanezen a módon egyesülnek a vízben, egyetlen egységgé. Ez tehát az adakozás minőségének természete. Ugyanezen a módon kell éreznünk, hogy itt csak egy vágy van, egy gondolta, egy szándék.
KN
