Alapkérdések a Világtalálkozóról
Csoport
Nincs mód fejlődni a szellemiségben, csak a zavarok által. Az “ellenséges fáraó”. Ha megtartjuk magunkat abban a helyzetben, ahova az Arvut-konferencián elértünk, s hozzákötjük a növekedni kezdő énközpontú egónkat, akkor elindul azon a ponton a fejlődésünk.
A kialakuló vágy-hordozónk nem tűnik el, ez a közös felépülés vágya téridőn kívül van, nincs vége soha. Tehát éppen az ellentéteink fölé emelkedve kell a kapcsolatunkat megteremteni – a Fáraó, a Szináj fölé emelkedve, a széthúzás fölé, s így mindenki eljut a Vég-nélküli Malkutba (Uralomba-Birtoklásba)
Ha annak örülök, hogy odaadó szolgálatot végzek a társnak, a csoportnak, akkor az élvezetem zavartalan, szennyezetlen. Ez az a pont, ahol a hordozómat egész dimenzióvá növeszthetem s nem kell félni, hogy elveszítem. S a megoldás mindenre az, hogy a kötelékeket, amik összekötnek, erősítenünk kell. Csak akkor jutunk el oda, hogy mindenki érezze ezt a téridőn túli vég-nélküli teljességet. Ezért van, hogy a társulás,a mit látok, az egyben az a hely, ahol megszilárdítom ezeket a viszonyokat s felépítem ezt a vég-nélküli Malkut uralmat-birtoklást a két ellentétes késztetésből: taszításból és kapcsolódásból, együtt.(geo)
