Jól érzem magam a barátaimmal, vagy érzem a jóságot a barátaimban, akikben a Teremtő lakozik?
Kérdés
A kongresszuson éreztük az életet, de most a zuhanásban, egy teljesen más kép van előttem. Vissza akarok kerülni az alapokhoz, a középső vonalra, amelyre támaszkodhatok. Esetleg tovább kellene haladnunk vakon, ameddig ki nem jutunk a Fényre? Van bármilyen támogató forrásunk ebben?
Válasz
A csoport mellett, az érzékelések, minőségek minden részlete, és az alapok eltűnnek, és semmilyen támogatást nem adnak az embernek.
Sőt, a csoportban elmerülve, az ember azt is láthatja, hogy nem igazán támaszkodhat a barátai kölcsönös garanciájára sem, mivel ők is részei annak a feltételrendszernek, ami csak egy növekvő hiány felé sodorja a segítség tekintetében. Fokozatosan elveszti a talajt a csoportban is, egészen addig, míg meg nem jelenik az elemi igény benne, a Teremtő felfedezésére. Csak Benne talál az ember igazi támogatást, vagyis magában mindennek a gyökerében, és választ az össze problémájára, hibájára, kérdésére.
Sok lépést kell ezen az úton megtennünk, és azzal kell kezdenünk, mi a reális a számunkra. Az ember mindig olyan helyen szeret lenni, ami biztonságos a számára. Ezért a legjobb a számára az, amikor a remény teljes egészében a csoporton át kerül a Teremtőhöz, amikor megérti, hogy a megoldás, a beteljesedés és a helyes elemzés csak innen érkezhet. Minden más, csak egy közbenső fázis.
Például ma a reményünk lezárult a csoporttal. „Együtt vagyunk! Milyen nagyszerű! Milyen csodálatosak a barátok!” Mi még mindig nem fedeztük fel, a valami magasabb feltárulására irányuló igényünket, még mindig nem vágyunk a felső erőre, hogy az feltáruljon a csoportban, és hogy a csoport több legyen, mint egyszerű köre a barátoknak. Azonban ez fokozatosan eljön.
Kérdés
Baal HaSulam azt írja, mennyire egyszerű a vágyainkat két dologgal uralni, élvezettel és fájdalommal. Akkor miért annyira nehéz a számunkra a vágyainkat a spirituális irányba állítani a csoporton belül? Mi hiányzik ehhez?
Válasz
Senki nem képes a barátaihoz kapcsolódni. Az öröm abban rejlik, hogy elnyomjunk másokat és a saját területünkön tartsunk. Azonban a többiek is a saját területüket tartják a legfontosabbnak, akkor hogyan egyesülhetünk? Irigység, szenvedély és büszkeség – mindezek a kezdeti minőségek választanak le minket egymásról.
Valaki azt hiszi, hogy képes egységre lépni, de én nem gondolom ezt. Ez csak a Reformáló Fény segítségével történhet meg, amely nagyon nehéz munkát jelent. Ez igényli a Tóra erejét, a kabbalista módszert.
Az egység által elérjük a Végtelen Világ Malchutját. Az egységen túl nincs semmi. A barátokkal, a csoporttal való egység alapján a személy elérheti a Végtelen Világot. Minden itt kezdőik és végződik.
Valaki azt gondolhatja, ez egyszerű. Azt kérdezheti, miért nem értük még el, mi a hiba ebben? Azonban nincs más út, mivel nem nincs meg még bennünk az igény arra, hogy a Teremtő közöttünk lakozzon. Még csak azt sem látjuk, hogy önmagunkban nem is vagyunk képesek az egységre, és azt feltételezzük, hogy meg tudjuk tenni. Még mindig nem tártuk fel az igazságot.
Kérdés
Akkor tehát hogy segítsünk egymásnak ebben?
Válasz
Sokféle külső cselekedet történhet. A kérdés mindig az, hogy mennyire ösztönzi az embert belső erőfeszítés felé ez? Ebben van a mi problémánk. Tehát törekedjünk erre.
Nekünk még nincs meg a vágyunk a kapcsolatra, a csoportra, hogy a világ és a Teremtő egységet alkosson. Ezt az igényt kell feltárnunk sokkal gyorsabban, mivel különben az idő lejár, és a világ bajba kerül.
A Végtelen Világ Malchutjának Reshimója, amely feltárul a csoportban, hatalmas erőfeszítések eredménye, amelyet megteszünk. Pontosan ezt a munkát kell a csoportban elvégezni. Ez a területe annak, ahol minden számunkra fontos gyümölcs leszüretelhető. Ez minden szükséges dolgot magában foglal, és a mi erőfeszítéseink határozzák meg, milyen gyorsan vagyunk képesek mindent egybe kapcsolni. Amennyivel gyorsabban meg tudjuk ezt tenni, annyival lesz egyszerűbb, és örömtelibb az utunk.
KN
