Vége az illúziónak, a paradigma megváltozik
Minden, amit felfedezünk a mi világunkban, nem más, mint a törött kapcsolat közöttünk. Vagyis nem léteznek házak, nincsenek autók, nincsenek kövületi, növényi, állati és beszélő szintek sem, semmi nincs. Ami létezik, nem más, mint az öt aspektusa a léleknek, és az, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze a többiekkel. A kapcsolatok romlottak el, törtek szét. A romlott kapcsolatotok adják nekünk a mi elromlott világunkat. De ez nem létezik ebben a formában, csak korrigálva, mivel ez csak egy illúzió világ, amely csak a mi elromlott, káros tulajdonságunkban létezik.
Abban a pillanatban, amikor elkezdjük kijavítani a hibánkat, a törött állapot vagy törött világ helyett, a kijavított, tökéletes világot és a javított állapotot fogjuk látni, mindaddig, amíg aztán nem válik minden olyanná, mint az Ein Sof világa –a végtelen, ahol a Fény szétterjed határok nélkül, és minden a végső, tökéletes állapotban létezik.
Mi egyetlen struktúráján belül létezünk az általános léleknek, amely feloszlik a benne lévő eltört, de összekapcsolt részekre. Ha a struktúra egy, mi azt mondjuk, hogy ez a teljes struktúrája az Ein Sofnak. De ha belül fel van osztva részekre, és nem érzékelhető úgy, mint egységes és teljes rendszer, akkor mi ezt az érzékelést “világnak ” nevezzük, ami rejtettség az Ein Sof fölött. Mi látjuk ugyan ezt, az Ein Sofot – a végtelent, de egy alacsonyabb felbontásban, egy törött, rossz állapotban, és ezek az érzékelések az úgynevezett világok. De valójában mindig csak a kapcsolatot érzékeljük közöttük.
Az hogy, a mi világunkban mesterséges dolgok ábrázolódnak a számunkra, házak, autók stb. – valójában nem mások, mint a kapcsolatok formái közöttünk, amelyeket, mi azért hozunk létre, hogy betöltsük a szétválasztást, a törést közöttünk. Ezért kell nekünk megépíteni mindenféle kapcsolatokat, és ahelyett hogy korrigálnánk magunkat, létrehozunk mindenféle külsőségeket közöttünk. Ezért a mi világunk egyre inkább törötté válik egyrészt, másrészt egyre inkább megtelik azzal a dologgal, ami közöttünk megjelenik. Ha mi korrigáltak lennénk, akkor nem volna szükségünk ezekre a dolgokra egymás között. Mindaz, ami megjelenik a mi világunkban, arra szolgál, hogy felfedezzük a törést, a törött viszonyokat, a céltalanságot, és eljussunk a belső korrekcióhoz. Ez az, ami történik a mi generációnkban: az átfordulás, a paradigmának a változásához.
BS
