Kezdjük el a belső kongresszust!
Kérdés
Mit tudsz mondani az állapotunkról, most hogy már közel két hét eltelt a kongresszus vége után, ahol feltártuk az igazi életet?
Válasz
A teljes csoportunknak, a „világ Klinek”, fel kell ébrednie és meg kell értenie, hogy ez a teljes köd, amiben a kongresszus után találtuk magunkat céllal van nekünk adva és semmit nem tehetünk, hogy ellenálljunk neki. Minden személy érezte ezt a saját formájában és különböző időpontokban.
Néhányan még mindig felemelt állapotban vannak, bár ez talán nem pontosan kapcsolódik a célhoz, az egységben másokkal. De az érzékelés maga megmaradt. Végül is, volt egy ok, ami ezt az érzékelést okozta, és van egy aktuális érzése annak, hogy jól érzem magam. És én már elfelejtettem, hogy miért érzem jól magam, de a kellemes érzés még mindig megmaradt.
Ez fokozatosan lehűl jobban és jobban, 4 szinten keresztül, visszatér az előző állapotába. Először nagyon inspirált a cél, aztán egyszerűen abból hogy kapcsolódtam a csoporttal, és elértem valamilyen sikert a kongresszuson, a végén egyszerűen ottmaradok az érzékelésével, hogy én még mindig jól érzem magam, egészen addig, amíg ez az érzés is eltűnik.
Először is, értékelnünk kell mindezeket a fázisokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egy új vágyat építsünk fel. És az új vágynak olyannak kell lennie, hogy ugyanazzal a szándékkal kezdünk élni, ugyanabban az érzékelésben mindig, és ez lesz a mi folyamatos állapotunk!
A kongresszuson elértük mindezt egy támadáson keresztül, egy áttörést: táncolással, különböző eseményekkel, soha véget nem érő dalokkal, és most el kell érnünk ugyanezt az állapotot belsőleg csendben. Nekem ezt az állapotot befelé fordulóan kell éreznem, bennem, és ez lesz az én kongresszusom.
Talán hamarosan el fogunk oda jutni, hogy pontosan ilyen módon fogunk kongresszusokat tartani: anélkül hogy három napig mondanánk valamit, anélkül hogy valamit tennénk a belső szándékokon túl, és hogy benyomást kapnánk róla és inspirálna, csupán hogy látjuk egymást. És ezek után még látnunk sem kell egymást, és ezen keresztül fokozatosan elérjük az igazi megvalósítást ahol nincsen szükségünk szavakra, látványra, hallásra, ugrálásra és ölelésekre. Lépjünk előre ennek az irányába.
De most egy kongresszust kell tartanunk magunkon belül, hogy ez a folyamatos állapotunk legyen – csendben, halkan, egy komolyabb, belsőbb viselkedéssel.
CST
