Az egoizmus szappanbuborék
A hétköznapi kereskedő egyetért azzal, hogy azzal a feltétellel adja át az árut a vásárlónak, hogy nyereség jár neki ezért. De a Teremtőnek nincsen szüksége a mi munkánkra, Ő olyan feltételeket, állit nekünk, amelyek az ember célját szolgálják. Ő egyetért, hogy átadja nekünk az összes fényeket, és a mi feltételünk, hogy mit kapunk tőle. Mint egy barát, aki szeretne neked adni a kincset, de hozzál magaddal zsákokat, hogy megtöltsed ezüsttel és arannyal. Nem számit hány zsákot hozol magaddal – mert én megtöltöm mind.
A mi egoizmusunk másképp működik, mivel nincs mit adnia. Ez a modern világban a válság, nagyobb a kapni akarás, mint a képesség az adásra.
Az ego, úgy elkezd dolgozni, mint a bank, több pénzt nyomtat, mint amennyivel rendelkezik. Valaki kölcsön kér Tőle, és csak üres papírt ad neki, azaz többet ígér, mint amennyivel valójában rendelkezik. Ennek eredményeként, egyre jobban növekedik a hatalmas pénzügyi buborék, amely végül szétrobban.
Ez megmutatja nekünk, hogy a megszerzés vágya nem képes minket kielégíteni. De az adakozás vágya – ami pontosan ellentétes a megszerzés vággyal, készen áll oda adni mindent, csak hozzunk zsákokat, edényeket, vágyakat!.
Az összes problémánk, az hogy nincsen edényünk, igazi vágyunk. A Fény az adakozásban létezik. A Teremtőnek nem hiányzik arany, pénz, és semmi más a beteljesülésre – ami megállít minket, az csak a hiány a helyes vágyra, amely képes felfedezni ezt a beteljesülést.
Az edény, amely megfelel a beteljesülés felfedezésére – a szándék az adakozásra, vagy a kapcsolatra. Ha mindenki közülünk képes megkapni egy grammot, akkor száz ember, amely összekapcsolódik egymással, nem száz grammot kap – hanem százezer grammot! Mert az összekapcsolódás nagyobb erőt ad, mint egy szimpla vágy.
Az összekapcsolódásban van egy különleges, hozzáadott erő – egy spirituális értelem, amely felülről jön, azon túl ami alulról jön. Ez olyan, mint a másik fele a természetnek, amely felülről jön, és mi alulról hozzáadjuk a másik felét. Vagy mint két csepp, amely összekapcsolódik, az egyik jön alulról és a másik felülről. De tudva, hogy a kapcsolatban sokkal erősebb erő van, mint egy egyszerű erők összessége.
Lényegében ez az, hogy meg kell építeni a megfelelő edényt a fényhez. Ha van száz, vagy százezer ember – ők kapcsolódva kell, hogy legyenek, egyik a másiknak szentelve. És akkor a közöttük levő kapcsolat fogja építeni a megfelelő edényt, és nem egyéni vágyak valamiféle összessége.
BS
