Egykapura játszunk
Kérdés
Vajon elkezdenek a világ vezetői törődni a világ szükségleteivel?
Válasz
Muszáj nekik. Ők hozták ilyen helyzetbe a világot, nincs bocsánat. A hatalmas gazdagság, amit közös erőfeszítéssel létrehoztunk, a lakosság egy százalékának kezében van. Ki okozta ezt, ha nem a kormányok? Minden országban hagyta ezt a vezetés.
Ez az egy százalék az, aki uralkodik, s folytathatja, hogy csak elvesz a többségtől. A kormány közben morzsákat szór a tömeg elé és ígérget: „Ne aggódj, megoldjuk, emelem a nyugdíjat, többet költök biztonságra…jó vagyok, törődöm veletek…” De nem beszélnek arról a „tortáról”, ami a gazdag egy százalék asztalára kerül, csak nagy zajt csapnak minden morzsával, ami a többiek elé szóródik. Ez a játék ma.
De most itt a vége. Nő az állam adóssága. Régen ez banki adósság volt, de a bankok nem hülyék: a „mínuszokat” az államra dobták. Ma már a mínuszok a büdzsét terhelik.
Kitől lehet pénzt elvenni, hogy ezt betömjük? Vagy a gazdagoktól, vagy a szegényektől. De a gazdagok azt mondják a politikusoknak: ” Mozdulj csak meg és megeszlek a médiát rád uszítom, s van még más mód is. A pénz nálunk van, s ez hatalom. Azt teszünk, amit akarunk.” És tényleg, a kormányfők csak bábuk a kezükben, miközben a szegényektől már semmit nem lehet elvenni. Már a középosztály is elolvad, s a munkanélküliség csak nő. A diákok befejezik az egyetemeket, munkát nem kapnak, de a diákhitelek a tandíjak miatt csillagászati mértékűek. Ezt lehetetlen normális munkával visszafizetni.
Az ellentét a szegények s a gazdagok közt csak nő így, s nincs megoldás. A végén az éhség milliókat kiküld az utcára s zavargások törnek ki. Mit tehet a kormány? S mit tesznek a gazdagok?
Végül már szó sem lehet az igazságos elosztásról, hanem csak arról, hogy mindenkinek jusson alapszinten minimális ellátás. És ezzel mindenkinek törődni kell. (geo)
