Végtelen: A beteljesedés tetőfoka
A Teremtő az Egység elvével határozható meg, ahogy mondva van: „Egyetlen, Különleges, és Mindent Befoglaló).” Ez az, ahogy Ő feltárul, a számunkra. Amikor a kabbalisták elérik a Végtelen Fényét, a legmagasabb, elérhető pontot, felfedezik az Egy koncepcióját, amely mindet összekapcsol, mindenféle különbség nélkül.
Kezdetekben minden egyetlen elvben egyesült, minden teremtett lény, mint egyetlen teremtésben. Ezek után, annak érdekében, hogy a teremtett lények érezzék a saját létezésüket, megértsék és elérjék azt, hogy kicsodák ők, és Ki a Teremtő, és hogy értékelhessék a teljes és végtelen állapotot, amelyben léteznek, amely egy számtalan, személyes elvre oszlik fel, és amelyek ellentétesek a Teremtővel.
Ez az, ahogy a végtelen világából egészen a mi világunkig leereszkednek a lelkek, a létra fokainak megfelelően, az öt világon keresztül (Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, és az Assiya). Ezeken belül, óriási mennyiségű változás történik. A világok ezen leereszkedése, egészen a mi világunkig folytatódik, amelyben teljesen le vagyunk választva a tökéletességről, sőt, még a tökéletesség hiányának érzetéről is.
De pontosan ez által kezdjük az egység felépítését, az Egy elérésének útját. Az erőfeszítéseink által, amely erőfeszítéseink az öt érzékszerv által, a világra vonatkozó nézőpontunk korrekciójára irányulnak, a föléjük emelkedésre, amennyire csak el tudjuk ezt képzelni, mindent egyetlen egységbe kapcsolva.
Nincs más munkánk, csak ez, azaz, hogy mindent egyetlen elve kapcsoljunk. Mindenki ebben a világban, az Egynek az érzékelését összekapcsolja, ami által, minden egybe fonódik. Ez a munka elsődlegesen a csoportban végezhető el, a sokak által kifejtett erőfeszítések eredményeképpen, akik meg akarják határozni ennek az Egységnek a koncepcióját, a köztük fennálló minden különbség ellenére.
KN
