A tudásanyag csomag a jövő társadalmához
Kérdés
Kell egy különleges módszer a neveléshez. Rav azt mondta, hogy ennek egyik része az oktatás. Mit kell tartalmaznia, egy ehhez szükséges tudásanyag csomagnak?
Válasz
Ezek osztályokban történnek, ahol az emberek megszerzik a megfelelő pszichológiai, fiziológiai és szociális ismereteket, tehát az emberek itt, az emberi társadalom alapvető kérdéseiről tárgyalnak.
A legfontosabb téma, az emberi társadalom fejlődése, a történelem során, ami az ego fejlődésének következménye, minden egyénben, általánosságban.
A következő az emberi viselkedés pszichológiája, az ember önmagával, a családjával és gyermekeivel való kölcsönhatása, házastársak, szülők együtthatása, a gyermekek oktatása és a társadalom kapcsolatai, milyen módon szeparálódnak el egyének a közösségtől.
Mindezeknek olyan formákban kell megjelenniük, melyek érthetőek és a teljes népességnek elérhetőek.
Beszélnünk kell mind a mostani társadalomról, mind a jövő társadalmáról, amelyben a természet irányít minket. A különbség ezek között megadja nekünk a kényelmetlenség érzését, amelyet most tapasztalunk meg. Ez az, amiért fel kell tárnunk mindkét társadalom lényegét.
Akkor az ember meglátja, mi egyebet kell tenni ebben az életében. Ezen a módon segítünk az embernek előre haladni, a cél megvalósításának irányába, ami az útja a társadalom változásának, a személy változása és a szociális kapcsolatok által.
Ezen a módon, a forradalmi változások helyett, mi, különböző fajta emberek, egy kényelmesebb, integrált, jól szándékba helyezett kommunikációs vonalán a teremtésnek haladunk, újfajta kapcsolat rendszerek által egymás között. Ez majd aztán, minden mást befolyásol.
Minden eszközét a tömegmédiának be kell vetnünk, tehát nekik is szolgálni kell ezt az elképzelést, mivel ez az egyetlen módja a forradalmak elkerülésének, talán még a világháborúnak is.
Az oktatási program témáit folytatva, ennek tartalmaznia kell, a jövő társadalmára vonatkozó kurzusokat is, ahol a jövőbe vezető változások valódi módszereit, az ebben létező minőségeket, illetve az ebben való létezést oktatják. Játsszuk el a jövő társadalmát, mint a gyerekek, és maga a játék fog fokozatosan formálni minket.
Képzeljük el, hogy valaki kap, egy bizonyos mennyiségű forrást – a minimális életszínvonalhoz, lakáshoz, esetleg a család számára, vagy ha éppen ez a helyzet, akkor az egyedülálló lét fenntartásához. Ez van pillanatnyilag kijelölve a számára, az alapján, amit a társadalom képes kínálni a számára, és ugyanakkor elő van írva a személy számára, egy bizonyos mennyiségű szociális munka is.
Mi az amit megkapunk? Hogy építhetünk fel egy ilyenfajta társadalmat? Helyesen látjuk a társadalmat, ha egy integrált szemszögből vizsgáljuk? Erőltethetjük az embereket? Nem, ezt nem tudjuk megtenni. Mi van akkor az oktatással?
Nagyon komolyan kell, egy új döntést megközelíteni. Az ember meg fogja érteni, hogy amikor helyesen viselkedik, akkor bátorítást fog kapni a társadalomtól, a saját, belső állapotától, és viszont.
Vannak komoly, hatalmas méretű, egoista rétegek, melyeket korrigálnunk kell, a szó szoros értelmében imát kell emelnünk önmagunk fölé,az egónk fölé, hogy tehát az ember elkezdje megérteni, hogy egy integrált társadalom csak akkor működik, ha az egoizmusunkhoz az adakozás minőségével kapcsolódunk.
Mindannyian egy kicsiny fogaskerekek vagyunk, és a kapcsolat ezek között a fogaskerekek között belsőleg történik, az adakozási vágyakban, a harmóniához való kapcsolatban másokkal – valójában minden egyetlen rendszerhez kapcsolódik. De ha mi nem akarunk kapcsolódni ehhez, akkor mindezek, egy kíméletlen és kemény módon fognak kapcsolódni, azaz durván, és csikorogva és valódi szikrákat szórva közben.
Az embereknek mindezeket meg kell mutatni a gyakorlatban. Tapasztalatot gyűjtünk a tanulás közben, ahogy megpróbálunk mindent szívvel érezni, és aztán gyakorlati tevékenységekkel megvalósítani. Látni fogjuk, hogy bizonyos dolgok miért jelennek meg az életünkben, míg más dolgok pedig nem jelennek meg. Az érzékelési szintünk a saját, egoista gonoszságunk irányában megemelkedik. Majd elkezdjük látni ezt, még a legkisebb megnyilvánulásban is, és megértjük, hogy miért bukok el bizonyos dolgok elérésének az útján, melyeket akarok. Mindennek az oka, hogy nagyobb mértékben használom az egoizmusomat, mint amennyire szabad lenne.
Többé nem vak macskaként mozgatnak erők, ehelyett megpróbálunk részt venni ezekben a eseményekben függetlenül és tudatosan.
KN
