A hidak felégetése
Kérdés
Mi a legjobb eszköz, hogy bármelyik pillanatban segítsük egymást, hogy a helyes döntést hozzuk?
Válasz
Ha a kölcsönös kapcsolatról beszélünk közöttünk, nincs más hatékonyabb dolog, mint egy gondolat. Minden feltárul benne és csak ebben. Ha ebben erősek vagyunk, csak a gondolataink által is tudunk terjeszteni.
El fogjuk érni ezt, és akkor nem lesz olyan sok anyagra szükségünk. Ha erősek lennénk, és egységre lépnénk, kétségtelenül a saját erőnkből érezhetnénk az egész hálózatot.
Egy erőteljes mezőt kell megteremtenünk körülöttünk, de még nem tudjuk ezt megtenni. Abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, el fogunk hagyni minden külsőséget. Végül is, enélkül is mindenki elkezd majd szimatolni, hogy valójában honnan jön a szellem. Egy weboldalnak elég kell lennie, és eljönnek hozzánk.
Ugyanakkor a szellemünk gyenge. Ezért nekünk sok anyagra van szükségünk.
Kérdés
Mi ez a gondolat?
Válasz
Ez a korrekció, a korrigált állapot. Mi mind összekapcsolódunk, a Teremtő közöttünk van, és Hozzá kapcsolódunk: kitöltjük Őt, és Ő kitölt minket. Ez az egység.
Kérdés
Mi akadályoz meg minket benne, hogy megmaradjunk ebben a gondolatban?
Válasz
Még az első szintet sem tudjuk elérni. Ebben az erőtérben 125 szint van az erősségben, az egységben. Ez egy jó környezet. Ez elkezdi magához vonzani az összes szívben található pontot, mindegy hogy milyen „anyagi” szemétbe van az eltemetve. A sugárzása belehatol a vágyak vastagságába egy olyan mértékben hogy az ember maga nem érzi azt: mégis a vaspáncél mögött megtalálja a rejtett pontot.
Viszont még nem értük el a szükséges erejét ennek. Még nem generáljuk ezt az erőteret közöttünk.
Kérdés
Mi akadályoz minket? Mi állít meg minket?
Válasz
Nem látom a környezet fontosságát olyan tényezőnek, mint egy hely ahol korrigálom és felfedezem a spirituális világomat, ahol feltárom a reformáló Fényt. Nem látom a csoportot mint a kapcsolataink kölcsönös rendszerét, ami a világok rendszereként ölt testet.
Röviden, nem kapcsolom a csoportot mindenhez, amire tényleg szükségem van a spiritualitás felé vezető utamon. Felkészültem a tanulásra, az erőfeszítések végzésére, de még mindig figyelmen kívül hagyom a terepet, ahol meg tudom valósítani az erőfeszítéseimet. Folyamatosan elfelejtem, hogy ez a csoport és semmi más. Nem tudom meggyőzni magamat, hogy minden ok és eredmény, minden spirituális felismerés, a Teremtőt és a célt is beleértve, a csoporton belül tárul fel. Egyszerűen nincs más helye ennek.
A mi munkánk, hogy folyamatosan belehatoljunk a ködbe, a 125 szinten keresztül. Rabbi Simon diákjai szintén gyűlölték egymást, még az utolsó vonalon, a korrekció vége előtt is. Ugyanakkor az első szintünkre sem emelkedtünk még fel. Az egész utunk a környezet kereséséről szól. Ez a tényezője a fejlődésünknek.
Kérdés
Milyen gyakorlatot tanácsolnál nekünk, hogy ezt a pontot megfigyeljük?
Válasz
Az aravai kongresszus és a kongresszus ami azt követte volt a legjobb gyakorlat. Viszont félek a megismétlésétől, mert az új tapasztalat ”eltörölheti” az előző egyedi ízét. Fel kell készítenünk magunkat, hogy eldöntsük hogy a következő szintre kell áttörnünk, és nem az előző állapotba kell visszatérnünk.
Ha kimegyünk a sivatagba, másnak kell lennie, mint legutóbb. Először is, mindennek újnak kell lennie. Nem szabad megismételnünk azt a formát, amit már felhasználtunk. Egy új áttörésre van szükségünk, ami semmilyen módon sem emlékeztet minket a múltra. Végül is, ha visszatérünk a múlthoz, az már egy Klipa (héj).
A szükség kell, a vágy, a megoldás és a kihívás. Valami olyannak kell lennie, amit kétségbeesetten el akarunk érni, de nem tudunk valamilyen okból kifolyólag. Ennek igazi sóvárgásnak kell lennie a célra.
CST
