Győzelem a Teremtő felett
A tanulmányunk célja az, hogy a gonosz felismerését kifejlesszük magunkban. Másfelől, az emberek még tanulás nélkül is képesek a gonoszt azonosítani önmagukon belül. Egy bizonyos szellemiségben lettünk felnevelve, és kulturális értékeket szereztünk meg; ezért képtelenek vagyunk lopni, megverni vagy megölni valakit. Jobbá váltunk, nyíltabb szívűvé; jótékonysági akciókba kezdtünk és segítjük a betegeket és a szükségben szenvedőket. Ezért megtanuljuk, hogy hogyan különböztessük meg a jót a rossztól és szándékosan jót akarunk tenni.
Ugyanakkor minden ember ezen a világon, mindegy hogy mennyire magasan fejlett vagy alultáplált, az egoista vágyaival összhangban cselekszik. Néhány ember azért segít másokat, mert fél hogy ő is hasonló helyzetbe kerül a jövőben. Mások fájdalmat éreznek, amikor látják a szomszédjuk dolgait és a saját fájdalmukat akarják csillapítani. Az egoizmusunk többszörös alapot ad az „altruista” viselkedésre, ami a törődés a szomszédunkkal.
Viszont ennek semmi köze a valódi korrekcióhoz. Minden jó és rossz tulajdonságunk, mint ahogyan a világunk alapelvei is, az egoizmusban gyökereznek. Egy személy lehet a kedvesség netovábbja, és végtelenül törődhet a környezetével, szeretheti őt mindenki, de még mindig az önszeretet mozgatja.
Kabbalista kifejezésekkel, egy személy megmarad az állati szinten, mert nem irányítja a saját tulajdonságait; hanem a tulajdonságai irányítják őt. Mindegy mennyire csodálatos ő, nem ő az aki a saját viselkedését irányítja, hanem az egója vezeti őt. „Angyalnak” hívhatunk egy ilyen embert a spirituális osztályzásnak megfelelően, azaz az „állati” szinten.
Valójában a mozdulatlan, növényi és állati fejlődési szintek tekinthetőek „angyaloknak”, mivel értelemszerűen a természet „parancsát” követik. Ez mindenkire érvényes ebben a világban. Elmagyarázza, hogy miért nincs olyan dolog, mint büntetés vagy jutalom; csak azok tudják ezt alkalmazni, akik az önfejlesztésen dolgoznak hogy a Teremtőt megközelítsék. Minden más csak ennek a hétköznapi „eredménye”, haszontalan többet várni ezektől.
Azért tanulunk Kabbalát, mert egy pont vonz minket a szívünkben, ami megengedi nekünk, hogy különbséget tegyünk a jutalom és a büntetés között a spirituális úton. Az zavar minket, hogy a természetünk fölé fogunk-e emelkedni, ami valójában a Teremtő. Szeretnénk, ha hatalmunk lenne felette.
Mit jelent ez? Tényleg le akarjuk győzni a Teremtőt? Igen. Azt mondják: „A fiaim legyőztek engem. Megteremtettem a gonosz hajlamot és azt kérték hogy teremtsek meg egy erőt, ami korrigálja ezt.” Egy személy azért fejlődik, hogy a létezését biztosítsa, ahelyett hogy vakul alárendelné magát a természetnek. A fejlődése a gonosz felismerésétől függ. Milyenfajta gonosznak teszem ki magam? Talán egy tolvaj vagyok, vagy hazug… De a Teremtő alkotott meg engem ilyen módon.
A képesség ami egy emberi lény és a Teremtő között különbséget tesz, valójában egy hiteles felismerése a gonosznak. Csak a vele való összehasonlításban tárja fel magát a gonosz hajlamom. Ez a vágyról szól, amit úgy azonosítok, mint ellentétest Ővele.
De egyáltalán hogyan vagyok képes magamat a Teremtővel összehasonlítani? Ezért van szükségem csoportra. Ez az egyetlen lehetőségem, az egyetlen mérőeszközöm, és az egyetlen követelmény, önmagam értékelése érdekében. A negatív gondolkodás a barátaim felé és a csoporttól való leválasztódás megengedi nekem, hogy felismerjem a gonosz hajlamomat. Ekkor egységre lépek a barátaimmal, azért hogy megközelítsem a Teremtőt.
Tehát három összetevő van: én, a csoport és a Teremtő. Ezeknek megfelelően értékeljük a gonosz és jó hajlamokat, a jutalmat és a büntetést, és minden más részletét a felfogásunknak, amivel az Embert mérjük le (Ádám héberül), aki hasonló a Teremtőhöz. Minden más egyszerűen nem lényeges.
Alapvetően ez a leválasztott teremtés módszere. Ez a hozzáállás pontosan a célra fókuszálja a figyelmemet. A csoport egy módszerré válik a Teremtő eléréséhez; a Teremtő a csoport mögött rejtőzik, és olyan fokozatig tárja fel magát, amennyire belemerítem magam.
Miután a csoportba foglaltam magam, felismerem, hogy a Teremtő szintén a része neki. Így a csoport egy közös terület köztem és Őközte.
A gonosz hajlamomat a csoporttal való kapcsolatomon keresztül tárom fel, amikor egységre próbálok lépni a csoporton belüli barátaimmal. Ahhoz hasonlóan, ahogy Egyiptomból kimentünk, a Sínai hegy jelenik meg közöttünk; ez a gyűlölet hegye (Sina héberül).
Másfelől muszáj egységre lépnünk, és elszántan egy embernek lennünk egy szívvel. Az egység és a hatalmas gyűlölet közötti résből áll a gonosz hajlam. Azért emeljük a kérést, hogy ez legyen korrigálva.
CST
