Fény a kristályon belül
Mik a minőségeink és hogyan kapcsolódnak a vágyakhoz? Végül is a megszerzési vágy az egyetlen dolog, amivel rendelkezünk.
Mindenekelőtt ez változó lehet (P). De van ott egy másik paraméter, amely által meg tudjuk ezt mérni? Igen, van: ez a behatárolás (H). Mindkettő más fokozatú lehet, és szintén különböző határértékekre oszlik.
A kezdetekben minden vágyam határtalan. De amikor veszek egy vágyat, és elkezdem megszorítani, a megjelenő forma, egy bizonyos minőséget biztosít nekem. Így minden minőség, egy bizonyos megszorításból származik, egy bizonyos vágy erejeként. A vágyaim a lehetőségek skáláján oszlanak meg, de ez sem elég, pontosan a behatárolásuk teremt formákat és minőségeket bennem.
Képzeljük el a teljességünket egy hatalmas kristály formájában, amely sok, kicsiny kristályt tartalmaz. A Körbeölelő Fény elönti ezt a kristályt. Hogyan tud belehatolni és elérni az összes, kicsiny kristályt? Hogyan tud kiterjedni és szétáradni bennük? Hogyan tölti ki az általános szerkezetet? Mindenki részt vesz ebben: minden rész behatárolja a többit, minden egyes darab egy barátot formál, aki a Fényt viszi át másiknak, és minden darab egy baráttól kapja a Fényt, hogy átadja a másiknak.
Talán a kristályszerkezet egy jó példa, amely segít megérteni, hogy halad át a Fény mindenen, és hogyan hatol be minden sarokba. Ezt a minőségeink teljes, kölcsönös megfelelése által vannak meghatározva. Természetesen, mindegyik, kicsiny kristálynak megvan a saját, belső szerkezete.
Nem tudjuk megváltoztatni, de el tudjuk deformálni, meg tudjuk zavarni a kapcsolatot. Akkor aztán hosszú időre van szükségünk a kijavításához. Azaz az egyetlen dolog, amire az emberek közötti kapcsolat optimalizációja. A kapcsolatunk a legfontosabb dolog, amely miatt folyamatosan sürgetni kell az emberek egységre lépését, minden különbség felett.
Valójában az összes minőségem pontosan megfelel a többiek minőségének, lévén, egy kiválthatatlan darabja a közös rendszernek. Ezért, nekünk nem kell megpróbálni bármit megváltoztatni valakiben, elfojtani bármit benne, leszakítani benne bármit, sőt, éppen ellenkezőleg meg kell próbálni segíteni neki növekedni bármiben. Csak azt kell biztosítanunk, hogy megfelelő kölcsönkapcsolatokat fejlesszen másokkal, miközben minden megőriződjön benne a megfelelő időpontig.
Ezért nem érintjük meg a személy spirituális arcát. Kétségbeesés, jókedv, zavarodottság, lényegtelen mi viszi tovább őt, mi csak általános támogatást nyújtunk, beburkoljuk őt, egy melegségbe, miközben a változatlanság elvét komolyan vesszük, és így emeljük fel őt. Végül is valakinek az összes minősége megfelel az emberiség teljességének, benne bármi sérült, a teljes rendszer sérült. Ez egy nagyon fontos aspektusa a nevelésnek.
KN
