A Fény befejezi az építést
Hogyha meg akarjuk építeni a helyet a Teremtő felfedezéséhez, mindenki közülünk és mindenkivel közösen fel kell felébresztenünk a szeretetet egymás között. De arra vigyáznunk kell, hogy ne öljük meg a többi érzést. Mindegyik érzés esetében meg kell vizsgáljuk, a saját viszonyát azoknak, mindenek fölött – “a szeretet lefed minden bűnt”.
Ezt a belső munkát nevezzük a “szeretet felébresztése a barátok szívében”. Felfedeződhet egy bizonyos mértékben kívül is, de a legfontosabb munka az ember belsejében történik. És akkor átváltunk a barátok szeretetéről a Teremtő szeretetére. A mi világunkban kapunk egy fordított elképzelést a szeretetről, és nem értjük a helyes formáját. A valós szeretet az, hogy én segíteni akarok másoknak, hogy egy jobb állapotra jussanak, és csak jót kívánok nekik. Ez a szeretet jele.
Nem számít mire irányuló szeretet lesz: a Teremtő, a teremtmények, a barátok – a legfontosabb dolog, hogy erre törekedjünk – amely a Teremtő felfedezése, és megtölti a vágyakat és a törekvéseket az emberben. Ez megérint minden embert. Ha mi foglalkozunk a terjesztéssel és meleg szívvel megpróbálunk átadni másoknak, egy olyan módon, amely alkalmas minden egyes ember számára, hogy felfedezhesse a jó irányító erőt a maga számára – ennek az a jele, hogy mi felfedezzük a szeretet.
Még ha nem is érezzük ezt a szeretet a szívünkben, hanem cselekszünk és próbálunk ehhez a cselekedethez csatlakozni, hogy hozzáadjuk a megfelelő szándékot, azaz én feltárom mindenki számára a Teremtő felfedezésének a módszerét, és ezen felül, erőltetem magam, hogy melegséget adjak mind ehhez, hogy hasznot hajtson az emberek számára. Nem számit, hogy azok az emberek jók vagy rosszak, mivel a Teremtő felfedezése meggyógyít bármit.
Ez lesz a jele annak, hogy sóvárgok szeretni őket, mert egyelőre nem érzek semmi szeretet értük.
A mi világunkban tudjuk, hogyan fedeződik fel a szeretet. Ha a szülők szeretik a gyermekeiket, láthatjuk azt a viselkedésükben, mivel ők csak jót akarnak a gyermekeiknek és boldogak az ők sikerességükben. A szeretet kifejeződik a vágyban, elvisz a legjobb állapotba – a Teremtő felfedezéséhez. Ezt próbáljuk megtenni ezzel a szívbeli megközelítéssel. És a helyes cselekedet jele – a boldogság.
Pontosan a mi belső aggodalmunk által ébresztjük fel a mások szívét. De ha az emberek messze vannak a belső munkától, akkor szükség van a külső cselekedetre is. Számításba kell venni az ember felfogását, ezért a barátokkal való viselkedésben sok erőfeszítést kell befektetni belsőleg és külsőleg is, hogy felébredjen a szeretet, és aztán meg kell próbálni felemelni a hangulatát.
Állandóan arra kell gondoskodnunk, hogy mennyit adunk hozzá ahhoz a közös helyhez, ahol várjuk, hogy felfedeződjön a Teremtő, amíg Ő megépíti az összes tulajdonságát az első spirituális szintnek. Amikor mi tanulunk, beszélünk, különböző dolgokkal foglalkozunk, állandóan arra kell gondolnunk csak: mennyit adunk hozzá ehhez a közös helyhez, hogy jobban és jobban megépüljön, amíg az utolsó cseppet is hozzá nem adjuk, és ez a hely akkor érdemes lesz a Teremtő felfedezésére.
A mi részünkről így cselekszünk, és ezzel együtt kérjük, hogy jöjjön fentről a Reformáló Fény és befejezze az építést a számunkra. Ez az a hely ahol azt kell éreznünk, hogy mi “partnerek vagyunk “, részt veszünk ebben az építkezésben, ez a mi oldalunk és a másik oldal a Teremtő, hogy befejezze az építést számunkra.
BS
