Mire a király kincse…
Zohár könyve elmondja, hogyan működik a Felső Fény, hogyan befolyásol minket és épít a mi tulajdonságunkból valamit, ami hasonló hozzá: nem a húsunkból, hanem a mi belső értelmünkből, amelyet úgy nevezünk “agy” és “szív”, az összes gondolatunkból és a vágyunkból, amelyek alkotják az ember “Én” – jét.
Én nem tudom, mit kell tennem ezekkel. Egyelőre az összes gondolataim és vágyaim el vannak foglalva azzal, amit magam előtt látok, annak érdekében, hogy jó legyen nekem. Így dolgozik az ego, amely mögötte áll.
A Fény, amely érkezik a Zohár könyve olvasása alatt, nem hagy semmit az előbbi gondolatomból és a vágyamból, hanem fokozatosan értékeket kezd adni nekem, egyelőre, abban az állapotban, amelyben vagyok. Aztán, elkezd elvágni engem a jelenlegi valóságtól, minden alkalommal olyan változatozásokat okoz bennem, hogy egyszer a valóság fölött emelkedek, és máskor még jobban belesüllyedek.
Tehát, segít nekem mindenféle gyakorlatok és a változások által, hogy függővé váljak ettől a valóságtól, elvégre nem számit, ha én benne vagyok, vagy teljesen le vagyok választva tőle, és én használhatom ezeket a formákat csak a cél érdekében. Még ha meg is adják nekem, a királynak az összes kincsét, vagy még ha szegény vagyok és az erdőben élek, és még ruhám sincs – ez nem számit, mert én csak a szándéktól függök, ami valami olyan, ami magasabb az én állapotomnál. Én egyetértek, és jobban akarom ezt mint, akármit ami felfedeződik az én megszerzési vágyam edényében, a gondolatomban és a vágyamban.
Hogyha ilyen állapothoz érek a gyakorlatok által, ez a Teremtő cselekvése rajtam, és ettől a pillanattól kezdve a továbbiakban elkezdem látni, hogy miről beszél a Zohár könyve.Remélem, hogy minden nap és minden pillanatban mi ilyen állapotba érünk, ahol a Fény, amely hozzánk érkezik, a Felső erő, elkezd megváltoztatni minket, és felemel bennünket az összes gondolatok és vágyak fölé, azért, hogy kezdjünk függni attól az adakozótól, aki adakozik nekünk.
BD