Dr. Michael Laitman

Ne csak papíron legyen az, mit jelent valami a szívnek

A kabbalisták mindig ellene voltak a szó szerinti memorizálásnak, bebiflázásnak, és a dolgok jegyzetelésének tanulás közben, ahogy az első tudósok és kutatók. Amikor valamit lejegyzetelünk, be is határoljuk vele magunkat. Azt veti valaki papírra, vagy teszi számítógépbe, amit önmagába kéne bevésnie, és a belső változásokhoz felhasználnia.

Ha valaki fel akarja fogni a kabbalista, filozofikus, sőt tudományos üzenetet, akkor neki magának kell ehhez megváltoznia. Meg kell változnia, hogy ez az elképzelés, élővé váljon benne, de nem az elméjében, hanem sokkal inkább az érzelmeiben.

Az elme, csak segíteni tud az érzelmeknek. Muszáj tisztán látni, hogy aztán, minden adat, legyen külsődleges, vagy belső, és azok feldolgozása, és a vágy megváltoztatására való alkalmazásra – azaz, hogy ezek az adatok a mi Reshimónká váljanak a vágyon belül – és ne csak egy memória rekeszbe kerüljenek.

Ezért, erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a tanult anyag lényege, a természetünké váljék, és ne csak az elmében maradjon. Hogy nem így van, akkor lehetséges, ha túl sokat olvasunk, hallunk, túl sok anyagot töltünk le az internetről, minden fajta enciklopédiát, ami ott megtalálható.

Rabash, a tanárom ellene volt bármilyen jegyzetelésnek a lecke alatt, még akkor is, ha az segített volna nekünk emlékezni, az olvasott anyagra, mert ilyen módon, sokkal nagyobb erőfeszítést kellett tennünk, hogy az anyag még mélyebbre belénk ivódjon, azaz, hogy a memória cellákból, a szívbe áradjon a lényegük. Ez keresztüláramlik a belső szűrőimen, és egyik, vagy másik módon, végül mégis csak változásokat kell okoznia. Az információ, amit ilyen módon kapok, és a tisztázása annak, hogy nekem kell megváltozni, nem intellektuális lesz, hanem egy belső folyamat.

Ha csak az elme ürül ki, és újul meg minden nap, tiszta lappal kezdve, bármilyen hozzáadással a tegnapi napról, akkor olyan módon tanulom a tegnapi anyagot ma, mintha először látnám. Miért? Mivel a vágyaimban kell megváltoznom, és az új vágyakkal valami teljesen újat fogok látni a már ismert szövegekben.

Egészében nehéz megmondani, hogy kell-e valakinek bármit is jegyzetelni a lecke során. Azonban fontos megérteni, hogy a jegyzetelés lelassítja és komolyan hátráltatja és befolyásolja az elmét, és lefékezi az érzések áramlását ez által.

Ha írok, az ellazít engem, mintha egy páncélszekrénybe tennék valamit. Elég megtalálni az interneten a megfelelő fájlt, vagy egy jó könyvet, és feltesszük a virtuális könyves polcra: „ez megvan, megszereztem.” Mindenki ilyen módon működik, de ez helytelen megközelítés.

A beszélt Tóra megelőzte az írott Tórát. Hosszú ideig a kabbala történetében, tilos volt sok dolgot leírni, nem azért, mert nem volt papír, és íróeszköz. Az emberek egyszerűen belső módon vettek benne részt. Nem csak azáltal, hogy mondva volt: „Írd a szívedbe!” A teljes Tórának a vágyakban kell beleírva lenni, azaz, ebben rejlik, az összes vágy, teljes korrekciója. De ha papírra vetem őket, mi lesz az értéke mindennek?

Ezért volt a Zohár Könyvének írása kivételes, és ezért rejtették el a világ elől. Ennek az volt az oka, hogy mindez a száműzetés kezdetén történt. Ha nem lett volna a száműzetés, nem lett volna egy sor sem a kabbala nyelvezetén megírva.

Ez nem azért lehetett így, mert az írás eszközeinek fejlődése fokozatos volt. Ez az egoizmus növekedésével arányosan történt. Az első tekercsek és könyvek csak néhány ember birtokában voltak, aztán kolostorokban, királyi könyvtárakban, majd egyetemeken, mindazonáltal ezek csak a kiválasztott elit számára volt elérhető. Csak később, a felvilágosodás idején, fejlődött ki a könyvnyomtatás. Ennek megfelelően, a tárolt információ, mint a belső változások kiváltója is fejlődött.

Végül elérkeztünk a totális spirituális leromboláshoz: ma, megszámlálhatatlan mennyiségű információ elérhető, egyetlen ujjmozdulattal, miközben teljesen üres az ember lelkének belseje. Emberek nem értik, miért kell megváltozniuk belsőleg, ha lehetőség van bármit cselekedni külsőleg.

Ezzel a felfogással, a kabbala bölcsessége, nagyon távol van a hétköznapi gondolkozástól. Nem igényel tudás felhalmozást. Mi az értelme, az összes kabbalista könyvet a polcon tartani? 200 – 300 évvel ezelőttig, a kutatóknak maximum 5 könyvük volt. Nem volt elég a Gemara értekezése a kabbalista számára? Elvezet valaha a mennyiség a minőséghez? Néhány oldal elolvasása után, az ember elmerülhet a szívében, a spirituális tudás mélységeiben, és kész.

Emlékezzünk arra, hogy a Teremtő a szív megváltoztatását követeli tőlünk, és nem jelentéseket, a megtanult anyagok mennyiségéről. Lényegtelen, mennyire van tele valaki információval, a mennyiség önmagában a semmibe vezet. Minden a minőségről szól.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

67 queries in 0,910 seconds.