Szükségünk van egy új kapcsolódási pontra az egységhez
Kérdés
Hogyan lehet a Zohár olvasása alatt ugyanolyan egységben lenni, mint amilyen egységben voltunk a decemberi Kongresszus alatt?
Válasz
Ez a kapcsolódási pont egységre, amelyet elértünk már ott, eltűnt, rejtett lett, és törlődött az érzékelésünkből. Nem kell ezt sajnálni, nem kell megpróbálni ezt erővel megtartani. Mi csak a lángoló lelkesedést kell, hogy magunkhoz vegyük, mivel végül is csak ezt kell éreznünk magabiztosan. Mert nem lóghatunk a levegőben.
Eljött az idő, hogy aggódjunk egy új egységért. Összekapcsolódni, nem azt jelenti, hogy ölelkezünk, és egymás kézét fogjuk. Az egység határozza meg annak a mértékét, aminek megfelelően én képes vagyok leválni magamról. A másokkal való kapcsolaton belül, ne legyen semmi, ami az enyém, különben még egy szikrája sem lesz köztünk a valódi kapcsolatnak. Nem tudok valódi kapcsolatot elérni a többiekkel, hogyha megmaradok saját magamban. A kapcsolat csak akkor jöhet létre, amikor magammal szemben egy “anti-személyiség” lettem, amikor én magammal ellentétessé változom, megszabadulok mindentől, ami az értelmemben és az érzelmeimben van, mindentől, amivel korábban rendelkeztem.
Így elsősorban, meg kell, hogy szabaduljak az “én”- től, majd a Reformáló Fény-nek kell működnie rajtam, és ami így maradt belőlem, azt hozzá kell, hogy csatoljam azokhoz az állapotokhoz, amelyeket a barátok hoznak létre számomra. Így együtt felfedezhetjük köztünk az egységet. Ha mi a szívben levő pontokat kiemeljük az egónkból, és a Reformáló Fény segítségével átfordítjuk a Nefes De Kedusa „hátát” a Nefes De Kedusa „arca” felé, és ha összekapcsolódunk egymással, akkor ez a kapcsolat már méltó lehet arra, hogy hozzácsatlakozzunk a Bölcsekhez, a Hatalmas Lelkekhez.
Akkor mi felfedezzük a kapcsolatunkat Velük, és készek leszünk kimenekíteni magunkat, hogy ők felkarolhassanak bennünket. Most már kapcsolatba kerülhetünk velük. Viszont amíg ez meg nem történik, addig nem rendelkezünk semmilyen kapcsolattal, Velük. Egyszerűen mintha messziről szólnának hozzánk és keresnének minket. Egyszóval majd látni fogjuk, hogy a Zohár szerzője, Rabash, és Baal HaSzulam valójában gondoskodnak rólunk, és felnevelnek minket.
BS
