Dr. Michael Laitman

Hol találjuk a kulcsot a könnyek kapujához?

Nem szabad szégyenkeznünk a gyengeség miatt, azt gondolva, hogy a gyengeség lehűtheti a vágyunkat az előrelépés felé. A „könnyek kapuja”, minden lépcsőfokon létezik, ami csak valaki kétségbeesésének felismerése után történik meg. És hogyan lehetne meg akár a képességünk erre? Végül is, az előrelépés a hozzáadott adományozó erőn keresztül történik meg. Nekünk ez nincs meg: ezt meg kell szereznünk.

Ezért helyes az a felfedezésem, hogy nincs képességem előrejutni. És szintén helyesen fedezem fel, hogy nincs vágyam az előrelépésre. Mi történik ezután? Csak egy dolog: a helyes hozzáállás a Teremtőhöz a csoporton keresztül Őhozzá, hogy javítsa ki a megjelenő kapcsolatot közöttünk. És ekkor, minden alkalommal mikor ez megtörténik, egy új állapota tárul fel az egységünknek.

Egy személy képtelen bármit is egyedül elérni. Mindegy hogy néha mennyire erősnek gondolja magát, mindegy hogy mennyire bizonyos benne, hogy el fog érni mindent; mindenben el fog bukni. Írva van: „Ne higgy magadban egészen a halálod napjáig!”

Ezért a csoport, ami folytonosan felébreszti a személyt, egy szükséges feltételt jelent. És emiatt, amikor egy személy nem tudja, hogy hogyan haladjon előre, és kétségbeesik, általában a személy büszkeségét kell hibáztatnunk, így képtelen támogatást kapni a csoporttól.

Nem szabad semmit sem szégyelleni itt; a személynek csupán dolgoznia kell ezzel. De lényegében, ez az egyetlen akadály. Hatalmas erő van a csoportban. Éppen úgy, mint a mesében Rabbi Joszi Ben Kiszmáról. Ő nagy kabbalistája volt a generációjának, és a tanítványai nagyon egyszerű emberek voltak. De sok erőt kapott tőlük, mivel tudta, hogy hogyan dolgozzon velük. És egy nagyszerű ember volt! És a meséje a kisemberekről szól!

Ezért amikor a személy azt mondja, hogy a Teremtő nem segíti őt, a büszkesége beszél. De hogyan ölt ez testet? A képtelenségében rá, hogy lenullázza magát a környezete előtt, hogy megkapja a nagyszerűségét és értékét a spiritualitásnak tőle, és aztán hogy megfigyelje a Teremtő hatalmát, aki segíti őt és a nagyság felismerését a spiritualitásban.

Ezért nincs oka sírnunk az akadályokon. Írva van: ’A lelkemnek titokban kell sírnia”, rejtettségben, sötétségben. A sírás jó, de minden attól függ, mivel kapcsolatban sírsz: Ne sírj amiatt, mert nem kapsz segítséget; van segítség. Neked azon tény miatt kell sírnod, hogy a büszkeséged nem engedi neked, hogy lealacsonyítsd magad a barátaid, a Teremtő előtt, és megkapd a segítséget tőlük.

CST

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,566 seconds.