Nagy zűrzavar felé közeledünk
Az adományozás az általános népesség szemében egyet jelent azzal, hogy segítünk másoknak, és ez a személynek kielégülést okoz, kicsinosítja valaki életét és „hajtja” őt. Egy illető arra a következtetésre juthat, hogy ennek köszönhetően a világunk, egy jobb hellyé válik. Ennek megfelelően el tudjuk magyarázni az embereknek, hogy mit jelent a helyes kapcsolódás, és hogyan tudjuk ennek a hasznát élvezni.
Például Izraelben lesz valami társadalmi bojkottálás bizonyos élelmiszeripari vállalatok felé, amik a termékeik árát megnövelték a helyi piacon, miközben külföldön sokkal olcsóbban árusítják ugyanazt az ételt. Akkor miért nem a munkások szakszervezete szervezi ezeket az ellenállásokat? Miért nem szervezünk meg egy követelést a zsarnokok felé a társadalom részéről? Ez az árak jelentős csökkenéséhez vezetne és a gyártóknak még mindig maradna elég „zsíros” haszna.
De nyilvánvaló, hogy a szakszervezet nem érdekelt ebben.
Hozzászólás
A szakszervezetet 1927-ben alapították, míg Izrael állama 1948-ban alapult.
Válasz
A szakszervezet részvétele az államalapításban a mai napig érezhető. Természetesen nem hagyjuk figyelmen kívül, ami történt. A mozgalomnak először ideáljai voltak, de lehetetlen ilyen sokáig csak „ülni a babérjainkon”.
Kérdés
A zsarnokok ma megpróbálják eltörölni az adósságuk 40-60%-át, a mi számlánkra természetesen. Még a Knesszetben is (az izraeli képviselőházban) olyan törvényt hoznak, ami lehetővé teszi ezt. Ez azt jelenti, hogy ez az első alkalom, hogy az emberek nem értenek egyet és nem hajlandók benyelni a kását, amivel etetik őket. Valami történik ezekben a napokban. De mi történik?
Válasz
Ez nem a zsarnokokról vagy a szegényekről szól, a munkanélküliekről vagy a gazdagokról. Magát a trendet kell látnunk, ami azt jelenti, hogy a Reformáló Fény elrendezi az edényeket és minden társadalmi osztályt bizonyos kapcsolathoz köt. A teljes cél az, hogy a személyt eljusson a gonosz felismeréséig a jelenlegi állapotban. Egy személyt meg kell „rázni”, hogy meglássa, hogy nem létezhet a régi életstílus körülményei között már, és hogy meg kell változtatnia az élete kinézetét.
Reggelente dolgozni megyek, pénzt csinálok, szükségtelen dolgokat termelek, elpazarolom a természetes erőforrásokat, és az energiát a folyamatban és teljesen értéktelen termékeket termelek. A szupermarketben a sajtok végtelen választékából mazsolázom. És mindez azért van, mert a főnököm, a jó reklám segítségével tudja, hogyan tolja ezeket a termékeket az emberek hűtőjébe, hogy így pár nullát hozzá tudjon adni a bankszámlájához, amit még csak fel sem használ, csak a bankjában senyved.
Minél több pénzt csinálnak a zsarnokok, annál inkább jelenti azt, hogy „növekedünk” és a gazdaságunk „virágzik”. Nem tiszta, hogy micsoda is virágzik. Nem vagyok benne, hogy az üzlet tulajdonosainak helyzete virágzik; végül is nem tudják, hogy mit kezdjenek a gazdagságukkal. Végül is, ez egy belső érzésről szól: egy belső benyomásról és érzésről, hogy mások felett irányítói hatalommal bírok; egy bizonyos biztonságérzetet ad a pénz. Végül is, minden egy érzésről szól. És mindent megteszünk, hogy nagyobb biztonságban tudjuk magunkat; hogy irányítsunk, elismerjük önmagunkat és értékeljük magunkat.
Ennek az időszaknak vége, és az emberiségnek fel kell ismernie, hogy a jelenlegi paradigma véget ért. Ennél fogva keresztül megyünk a gonosz felismerésének szakaszain, de a folyamat késik; a kormányok elrejtik a válságot és azt ígérik, hogy visszafordítják a dolgokat. Ugyanakkor a robbanóanyag keveréke kész felrobbanni; a közgazdászok felismerik ezt. Az elkövetkezendő évben meglátjuk, hogy a dolgok hova fejlődnek.
Másfelől, ennek a fejlődésnek fokozatosnak kell lennie, mert a Fény mindent elrendez, nem más teszi ezt. Ezért a Fény úgy rendezte, hogy az általános népesség fölé fog emelkedni az az élethelyzetének. Nincs más választása.
Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a hétmilliárd ember felét, „mintha” azok nem lennének eléggé fejlettek. Ez teljességgel nem igaz! Mindenkinek, akinek emberi formája van, részt kell vennie az általános edény életében, és együtt kell elérnünk a korrekció végét, a Gmar Tikkunt.
Akármit is mondasz, és mindegy hogy úgy tűnik-e hogy a személy nem tud már fejlődni, megérteni, vagy érezni, a spiritualitáshoz közelebbi állapotban lehet, mint te. Ő bizonyára közelebb is jár, mert kevesebb akadályt kell leküzdenie, mint neked. Neked rengeteg számításod van, neki pedig nincs. Az ő számításai sokkal egyszerűbbek, és sokkal közelebb jár a korrekcióhoz.
Mindenkinek előre kell haladnia, és az új valóságot fel kell fognia, meg kell értenie, hogy a világ kerek és nekünk is „kereknek” kell lennünk.
Ez nem könnyű, nehéz elmagyarázni, hogy mi az „adományozás” még azoknak is, akik készen állnak meghallgatni téged és egyetértenek veled. Azt gondolják: „Okos srác, de nem jár túlságosan a földön.” „Jókat mond, de…” Ez azt jelenti, hogy figyelnek rád, egyet is értenek, de végül maximum megtapsolnak, és úgy mennek haza, mintha semmit sem hallottak volna. Az emberek belsőleg még nem állnak készen; a Fény nem volt még rájuk kellő hatással. Sok cselekedeten kell túlhaladniuk ahhoz. Láthatjuk ezt önmagunkon is: Minden nap halljuk ezeket és még mindig nem könnyű számunkra.
CST