Az anyag egy ki nem fejtett szándék
Kérdés
Mi egy kollektív vágyat formáltunk meg, mielőtt kimentünk az Aravai sivatagba. Hogyan rövidíthetjük le az utat ehhez a vágyhoz, hogy ez által a fizikai erőfeszítések spirituális eléréssé alakuljanak?
Válasz
Valójában nincs két világ, anyagi és spirituális. Amikor a cselekedeteinket szándék hiányában végezzük, úgy tűnik nekünk, mintha csak az anyagban mozognánk. A világ körülöttünk „látható,” a szándékok hiánya miatt, ezért vagyunk az „erőltetett valóságba” munkára kötelezve, hogy a problémákon átmenve, kialakuljon bennünk a megfelelő kérés. Ezek az anyagi problémák nem egyebek, mint a szándékainkban megnyilvánuló hibák materializálódásai. Ez az, ami valójában a mi anyagi világunk. Eddig nem volt más lehetőségünk, mint dolgozni a „sárral és téglákkal,” ahogy Israel Gyermekei tették azt, miközben száműzetésben voltak Egyiptomban.
A kabbalisták számos ajánlást megfogalmaztak, melyek biztosítják számunkra, a Felső Erő magunkra vonását, annak érdekében, hogy megváltozzunk. Nem tudom, ki vagyok, jelenleg ezer különböző paraméternek felelek meg, és fogalmam sincs, hogy változtassam meg ezeket. Emellett semmilyen önszabályzó képességgel nem rendelkezem. A valód transzformáció a minőségek természetének a megváltozása, erre még nem vagyok alkalmas jelen pillanatban, és elképzelni sem tudom a következő állapotot, nem hogy kialakítani.
Ez az oka annak, hogy ez a mi világunk, valamint a csoportunk és olyan, amilyen, ez egy játékszer, amivel okosan kell játszanunk. Rendben van, ha materialista módon cselekszem, és egoistán, és ez által magamra vonom a Felső Fényt. Ez egy nem szokványos gyógyszer. Egy olyan dologhoz kapcsolódhatom, amelyet úgy nevezhetek „MI,” és együtt aktiválhatjuk a csoport mechanizmusát, a szándék, a közös tanulás és a terjesztés segítségével. Így egy még magasabb rendű mechanizmussal kezdünk el foglalkozni, a Atzilut világának GAR részével, ahonnan megszerezzük a Körülölelő Fényt (Ohr Makif) amely megváltoztat minket. Meg kell próbálnunk összekapcsolódni, részt venni különböző eseményeken, csatlakozni közös étkezésekhez, tanuláshoz és terjesztéshez. A legfontosabb dolog a terjesztés.
Részt veszünk a legkülönfélébb tevékenységekben, de egoisztikus szándékkal (Lo Lishma) a legjobb képességeinkkel, mint egy kisgyermek, aki nem érti pontosan a válaszokat még a kérdéseire. De így cselekedve, beindítjuk a rendszert, amely kiterjeszti a cselekedeteinket, mint az anya, aki érzékeli a gyermekét még akkor is, ha az nem képes még kifejezni pontosan mire is vágyik. Tudja, mit akar, mielőtt még a gyerek sírni kezdene.
Az anyaság rendszere készen áll ara, hogy megjelenjen bennünk. Ez maga az, aki életet ad nekünk életet ad nekünk, aki vissza akar minket vezetni egy zárt körbe. Lényegtelen, hogy az anyagi természet az, amiben erőfeszítéseket tettünk, mert ezek mindenképpen spirituális feltáruláshoz vezetnek.
A kabbalisták pontosan megszabták a helyét az emberi erőfeszítéseknek: a csoportmunka az, amiben annyira egységben kell lenni, amennyire csak lehetséges. Ugyanakkor nekünk el kell vinni a világba az üzenetet, hogy a Teremtő össze akar minket a tudatosságban kapcsolni, ha mi ezzel megbirkózunk, akkor a „felfedezés” minden módon elér bennünket.
KN