Az ősatyák: Akkor és most
Baál HaSzulám írja az, “Arvut (Kölcsönös garancia)” című cikkében: Valóban nincs itt vita, mindenki kezdetektől beismeri, hogy elég egyetlen nemzettel kezdeni … a világ korrekcióját. Kétségtelenül, a fizikai tisztasága és a mentális magasztossága a Szent Atyáinknak nagyon hatással volt a fiaikra, és a fiai fiaira, és az igaz mivoltuk azon a generáción tükröződött, akinek a tagjai mind magára vették azt a magasztos munkát, és mindegyik tisztán kijelentette, „Megtesszük és meghalljuk.” Emiatt lettünk kiválasztva, a szükség miatt, hogy választott nép legyünk az összes nemzet között.
Azt az általános rendszert tanuljuk, ami a Közvetlen Fény négy fázisának kiterjedéséből származik. A Fény dolgozik a vágyon, amit megteremtett, mint „létezést a hiányból”, és kétségtelenül, a vágy a négy fázis során fejlődik. Csak az utolsó fázis érzi úgy magát, hogy el van választva a gyökértől, a Fénytől, és ebben az állapotban megfigyeli a gyökeret úgy, mint az adományozót, és önmagát mint a megszerzőt.
Ennek az elválasztottság-érzésnek köszönhetően, a tulajdonságok ellentétességében, a vágy megszorítja magát, és belső változásokat hajt végre, hogy hasonlítson a gyökérre. A gyökér megadja neki az önmagából fakadó hiányt, ami a megszerzés gonoszságából és alacsonyságából fakad, és így a vágy szeretné megváltoztatni magát, hogy hasonlítson a gyökeréhez.
A négy fázis megteremti a Jud-Héj-Váv-Héj mátrixát (HaVaJaH), vagy a „Teremtő nevét”. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő a nevét, cselekedetét beleágyazza az anyagba, azaz a teremtett lény vágyába.
Az összes fejlődésünk a Jud-Héj-Váv-Héj formáját követi, a négy fázison és a gyökerükön, vagy az öt világon keresztül. Mindegyikükben öt Parcuf van, és mindegyik öt Szfirára oszlik, azaz 125 szintre.
Az öt általános állomása a fejlődésnek a vágy Aviutjának megfelelően van felosztva (mélység vagy „durvaság”) a gyökér szinttől (nulla), egészen a negyedik fázisig, vagy az öt Szfiráig: Keterig, Hochmáig, Binálig, Zeir Anpinig és a Malchutig, vagy az öt Parcufig: Gálgáltáig, AB-ig, SAG-ig, MA-ig és Bon-ig, vagy az öt világig ,ami az Adam Kadmon, Acilut, Bria, Jecira, és Asszija. Röviden, a HaVaJaH formátuma körülvesz mindent, és nincs más a valóságban, csak ez az öt része a megszerzésvágynak. A Teremtő szintén ezen belül létezik.
Ennek megfelelően az utolsó fázis, a Malhut, aminek korrekcióra van szüksége, szintén magába foglalja az öt fázist, ami fokozatosan van kijavítva, ami a „Jud csúcsával” kezdődik. A minket megelőző szinteket hívják „ősatyáknak” és „fiúknak”. És belőlük származunk. Ez az edények korrekciójának a rendje.
Valójában az ősatyák szintje Ádámmal kezdődik, aki először fedezte fel a Teremtőt. Eztán jöttek a lelkek, akik nem tartoznak ebbe a világba, bár őket úgy hívjuk, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob, és így tovább. A numerológiában a nevük azt a szintet tükrözi, amit a lélek elért a korrekciójában.
Mi a HABAD és HAGAT szintjeinek lelkei után jöttünk, és a NEHI fokaihoz tartozunk. Egészében véve minden lélek az általános edényt tölti ki, és a mi állapotunkat, így úgy kellene látnunk, mint az előző szintek folytatását. A mi kis szintünk szintén három megfelelő részre oszlik: a HABAD, HAGAD és NEHI-re. Ebben a körben mi vagyunk az ősatyák az utolsó szint vonatkozásában, az utolsó generációban.
Így az ősatyákhoz kapcsolódunk, mert minden Szfira illeszkedik a másikhoz, és kapcsolatban van. Mivel az ősatyák szintjéhez kapcsolódunk, nehéz számunkra, hogy korrigálódjunk. Végül is, ez nem valami olyasmiről szól, ami létezik; hanem fel kell emelnünk az elménket és a szívünket a tudatosságban és megértésben, tiszta elérésben, és nagymértékben kell tennünk, ami véges és tökéletes cselekedet.
Így hálásnak kell lennünk, hogy azt a megtiszteltetést kaptuk, hogy elsők legyünk. Igen, ez nem könnyű. Vannak olyan emberek a világon, akik jobb szeretnek egy „csendes helyen” lenni és kis felelősséggel bírni, de vannak olyanok is, akik szeretnék a Teremtő nevét terjeszteni a világon. Semmit sem tehetünk, ez nem tőlünk függ; viszont hálásnak kell lennünk, hogy ilyen különleges szerepet kaptunk, és büszkének kell lennünk erre. Például lehetsz földművelő, és emellett terjesztheted a Kabbala bölcseletét.
Sok zavaró tényező van ezen a nehéz úton, ami különösen számunkra létezik. Mások számára sokkal könnyebb lesz. Mi fogunk iskolákat építeni, óvodákat, és különböző rendszereket az új világban: ipart, igazgatást, kormányzatot, és egészségügyi rendszereket, és akkor az emberek majd élni fognak mindezekkel.
De mi vagyunk, akik elérik a Teremtőt teljes mértékben és egészében, és nem úgy tesszük ezt, mint a múlt ősatyái. Nekik csak a Nefes Fénye volt meg, míg mi elérjük a szint tetejét, a NEHI legnagyobb edényeit, a Teremtés Gondolatának lényegét magát. Ez azért van így, mert a Kabbala bölcselete az életünk értelmével foglalkozó kérdéssel kezdődik, a Teremtő ismeretével, és az Istenség elérésével. Mindez a mi szintünkön tárul fel.
CST
