Barátok szeretete
A mi világunk embere ahhoz a személyhez hasonlít, aki elhagyta az ösvényt a mezőn. Manapság a teljes emberiség egy hatalmas tömeghez hasonlítható, amely vonatkoztatási pontját elveszítve, az élet hatalmas, sötét mezején bolyong.
A kiút ebből a helyzetből, amely az egoista fejlődésünk következménye, egy integrált társadalom megteremtésében nyugszik. Vagyis azoknak az embereknek a megkeresésén múlik, akik felismerték, hogy a jelenlegi helyzet egy zsákutca, és hogy ez csak az emberek közötti integrált kapcsolat felépítésével orvosolható.
Ebben az esetben az élet mezeje átalakulhat, s egy vad és kopár mezőből az áldott élet mezejévé válhat, mert ebben az emberek vágynának dolgozni az egoizmusukon, hogy elérjék a kölcsönös adományozás tulajdonságát, és így egyenlővé váljanak a természettel. Ebben az esetben az ő útjukat „az adományozás útjának” nevezzük.
Mivel a mi egoista természetünk teljesen ellentétes ezzel az úttal, csak egyféleképpen léphetünk rá erre az ösvényre: egy integráltan nevelő csoportban dolgozva, ami a „barátok szeretetének” kifejlesztésén dolgozik és ahol mindenki segíteni tud a barátjának, hogy pontosan a helyes úton haladjon előre.
D
