A vakfolt felfedezésének a módszere
Kérdés
Amikor egy specialisták emberekkel dolgoznak, gyakran próbálják meg kiszámítani az emberekben lévőminőségeket, melyek mindenki számára magától értetődőek, azonban az ember nem képes felismerni, hogy ő maga is rendelkezik azokkal. A pszichológiában ez a jelenség “vakfoltként” ismert. Lehetséges beszélni és feltárni ezeket az ember számára, ha egy csoportban integrált nevelésben részesül?
Válasz
Ez nem így működik. Valaki csak egy teljesen indirekt módon képes erről beszélni, úgy említve az ezekkel az állapotokkal kapcsolatos tapasztalatokat, hogy azt nem hozza összefüggésbe egy meghatározott személlyel.
Az integrált nevelésről szóló minden cikkben meg van említve, hogy az egoisztikus állapotból az altruista állapotba való átmenet közben kezdjük el megérteni, felfogni hogy vannak dolgok melyeket pillanatnyilag egyáltalán nem vagyunk képesek érzékelni, egy fajta bizonyos “vakfolt” takarása miatt. Mintha egy hatalmas Fény elvakítana engem, és képtelen lennék bármit látni, azonban a többiek látnak engem, és minden egyebet körülöttem.
Általában az ember mindig egy állapotban létezik, amelyben ez a jelenség megvan, így tehát mi ezt mindig az illető személyes szintjének figyelembe vételével említhetjük meg. Nem tudunk közvetlenül erre a vakfolttal kitakart pontjára irányítani senkit, azonban közvetett módon irányíthatjuk az állapotán belül, egy alternatív módon erre az útra. De soha nem közvetlen módon, ez nem működik, éppen ellenkezőleg, csak rosszabb állapotot okozunk.
Ezt mindenki másokon keresztül ismerheti fel, és tapasztalhatja meg, egy közvetett módon. Először meg kell találnia a szükséges érzelmeket ehhez az állapothoz. Meg kell tanulnia, hogy van valami érthetetlen itt, amit nem tud megérezni, és amit muszáj feltörnie, mert bántja őt.
Amikor elkezdi bántani az embert ez a kitakart rész, csalódottságot érez, hasonlóan ahhoz, mint amikor nem ért valamit, eltévedt, vagy látható, hogy valami történt másokkal, ami nem történt meg vele, más szóval irigységet, féltékenységet és büszkeséget kell éreznie. Pontosan ezek az érzések vakítják el általában az embert, és nem engedik látni. Mindenkiben megvan ez az állapot. Ezek elkísérik az embert egészen a teljes korrekcióig. Mindig!
Meg kell értenünk, hogy ezek a vakfoltok azok az állapotok, amit korrigálnunk kell. Ezek mindig vezetnek minket, hasonlóan a villanó fény sugarához. Ezért a csoportnak és mindenki másnak valamilyen módon fel kell használnia a saját minőségeit, hozzáállását és viszonyát, hogy lefesse a számomra a vakfolt által kitakart képet, melyet képtelen vagyok magamban önmagam által érzékelni, és a tény, hogy vak vagyok ebben az irányban, az csak a saját büszkeségemnek, az őrült egoizmusomnak köszönhető és a szűk látóságomnak, ami fölé kell kerülnöm valahogy.
Ez egy összetett módszer. Fogunk erről még beszélni később, és megbeszéljük majd a különféle megközelítéseket és megoldásokat. Mindenkinek segítenünk kell és az egész emberiségnek látnia kell ezt a vakfolt problémát, mely az orra előtt van mindenkinek. Más szavakkal segítenünk kell mindenkinek feltárni ezt a még nem aktivált területét az adott ember következő fokozatának felfogásában, ez a gonosz feltárulásán át történik meg, de ugyanakkor a jóság megvalósítása is ebben rejlik, ahol az adott személy elkezdi ezt a jóságot a gonosz mögött érzékelni.
Azonban általában a vakfolt nem más, mint egyszerűen maga az egoizmus, amely nem biztosítja azt, hogy érezzük mennyire bele vagyunk zárva valójában. Hiszünk abban, hogy minden normális és helyes, és nem érezzük, hogy bolondnak és behatároltnak tűnünk mások szemében. Ha éreznénk ezt, akkor lángolnánk a féltékenységben, irigységben és büszkeségben, amely arra nyom minket, hogy kilépjünk az egoizmusból.
Ezért kell óvatosan átadni az adott módszert az ember vakfoltjának a feltárására.
KN
