Dr. Michael Laitman

Az ölelés köre

Azt a különleges légkört, ami a litvániai kongresszuson a workshopokban megteremtődött, folyamatosan fenn kell tartanunk a leckék során. Folyamatosan éreznünk kell ezt. Nem érdekes, hogy éppen a körben ül és a barátokat öleli, vagy csak egyszerűen együtt vannak, érzik a kapcsolatot bármilyen fizikai ölelés nélkül, vagy akár miközben nagyon messze vannak egymástól.

Természetesen ez sokkal bonyolultabb, de nektek már megvan az érzésetek, hogy lehetséges valamelyest kilépnetek a korlátozott fizikai térből és az idő fogságából. Ez a kapcsolat folyamatosan létezik, mintha a levegőben lenne.

Nekünk állandóan fenn kell tartanunk ez a légkört: a leckékben, minden eseményben és cselekményben és még a munkában is. Nem lényeges, hol dolgozik az illető: egy gyárban, egy főnöknek, de közben mindeközben ő kapcsolatban van a Teremtővel, és keresi őt. Minden helyzetben erőfeszítést kell tennie, hogy feltárja a felső fényt, mintha fizikailag együtt lenne a barátaival.

Aztán képesek leszünk érezni, hogy mindezek az erőfeszítések feltárják a kapcsolódásunkat a kabbalisták nagy csoportjának minden generációjával, akik velünk dolgoznak és folytatják ezeket az erőfeszítéseket. Ez mind fölötte áll a fizikai korlátoknak.

Felkészültünk ezekre a workshopokra, mi leültünk egy bizonyos módon, de mindez egy formális felkészülés volt. Meg kell próbálnunk megtartani ugyanazt a lelkesedést amit a tanulmányaink során éreztünk. A legfőbb jutalmat a saját erőfeszítésünk jelenti, nem pedig egy erős érzés amit vársz. A munkát önmagában kell értékelnünk és nem pedig munka jutalmát.

Emiatt ne várjuk a megérintő, lelkesítő állapotok visszatérését. A kulcsot az jelenti, hogy folyamatosan keressük őket, és nem azért, hogy kellemes érzéseket kapjunk, hanem hogy felkészítsük magunkat a Teremtő felfedezésére, azért hogy elégedetté tegyük Őt. Ez a lehetőség a mi jutalmunk. Ez már némileg közelebb van az adakozás állapotához, a Lismához.

Meg fogjuk próbálni ezt. Sajnálom, de mint általában, gyermekek azt kérik, amit legjobban szeretnek, miközben a szülők azt adják nekik, ami az ő érettségi szintjükhöz képest a legjobb. És ez nem mindig ugyanaz. Tegyünk erőfeszítést egy még korrigáltabb forma eléréséért.

Meg kell becsülnünk a lehetőséget az erőfeszítésre, és az érzékelésünket is meg kell szorítanunk. És ekkor fel fog tűnni az adományozás érzése.

DOMI

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,588 seconds.